Az önkormányzat több száz millió forintból működtetett médiája (Kucsák-tv) nem számolt be a kerületi demokratikus ellenzéki pártok által szervezett március 15-i megemlékezésről. Stílusosan a sajtószabadság ünnepén hallgatja el a demokraták hangját a sajtó. Az ellenzéki pártok ünnepségén elhangzott 12 pont közlésének örömmel adunk teret. 

A reformkor kérdése így szólt: Mit kíván a magyar nemzet? Jó kérdés, mely mit sem veszített aktualitásából. Forradalmi elődeink, az akkor valóban bátrak 12 pontban sorolták a választ. Kérdezzük hát 2016 március idusán mi is, hogy Mit kíván a magyar nemzet? De ne tekintsünk vissza 168 év történelmére, elég nekünk az elmúlthatév, hogy kimondjuk a magunk 12 pontját.

1. Március 15-én mi mást kívánhatnánk, mit is követelhetnénk elsőként, mint hogy csináljunk Európát Magyarországból! Széchenyi is ezt akarta. De a liberális Kossuth is.  Európát soha nem találtuk meg Keleten. Se Moszkvában, se Bakuban. Szent István is Rómától fogadta el a koronát és cserébe nem balta-rendet ajándékozott a KGB-s főnök-feleségnek. Azt is zsebre dugott kézzel, mert az ő Eurázsiájában, a félázsiai származékok között úgy dukál. Nézzük a fotókat! Zsebben a kéz az amerikai külügyminiszterrel és a nagykövettel, két nővel, zsebben a feleségével kiállítás megnyitón, mélyen a zsebben, ha a Mercédesz gyár új modelljét gusztálja a cég európai vezetőjével, kotorász, ha Barrosóval fényképezik, zsebel, amikor gyerekekkel készítenek róla barátságos arcot kérek fényképet. És zsebben a kéz Bakuban is.Üzenjük, minket nem lehet zsebre tenni. De kérjük, amikor Magyarországot képviseli, ne viselkedjen félázsiaiként, mert minket, európai polgárokat hoz kínos helyzetbe. 
   
   
2. Második márciusi követelésünk: A kormány hagyjon föl azzal, hogy a menekültkrízist pártpolitikai haszonszerzésre használja. Elég volt a közpénzen finanszírozott magyar nyelvű demagóg gyűlöletplakátokból. Elég volt a rideg miniszterelnök és a menekült gyerekek buksi fejét simogató miniszterelnök-feleség mutatta kettős beszédből.Ez ügyben is csináljunk Európát Magyarországból! És ha nem elég a mi kérésünk, akkor hallgattassék meg Balog miniszter, aki csak Európában, milyen érdekes, hogy nem Magyarországon, hanem Frankfurtban merte kimondani: „Ezek az emberek áldozatok. És amikor azt írtuk plakátokra, hogy »Nem veheted el a magyarok munkáját!«. Így, tegeződve. Magyar nyelven. Azt hiszem, nem tettünk kellő különbséget a szükséget szenvedő ember, az áldozat és az áradat, a folyamat között.” Ezt mondta Balog Zoltán, eredeti foglalkozására nézve lelkész, jelenleg – ismétlem - a kormány minisztere.Szeretnénk, ha Magyarország nem az embertelenség szinonimája lenne, hanem a szolidáris Európa része, annak konstruktív alakítója.Éppen elég szégyen, hogy a történelmünk vasfüggönnyel terhelt. De Európa szemében akkor voltunk bátrak, amikor azt lebontottuk. Új vasfüggönnyel nem lehet európai megoldást találni. Csak elzárni  - magunkat.
   
   
3. Harmadik követelésként mondjuk ki, hogy legalább a barátaikra hallgassanak. És ha az első polgári kabinet minisztere állítja, hogy a korrupció az ország teljesítményét minden területen gátolja, akkor ezt az ítéletet ne lehessen félresöpörni annyival, hogy aki korrupciós esetet tud, tegyen feljelentést. Nézzenek a tükörbe, és jelentkezzenek Polt Péternél – a pozícióba emelt családtagok, a pénzmosodaként működtetett baráti vállalkozások, az állami vezetői állásokhoz juttatott sokmilliós fizetések haszonélvezői, és a vagyonnyilatkozatot kabarétréfává alacsonyító képviselők. A rugalmasan változó teraszokkal, az úgynevezett családi összefogásokkal, a meg lehet élni 47 ezer forintból demagógiájával, a sokkal többet költhetünk, mint amennyit keresünk életfilozófiájával.Higgyünk Chikán professzornak, akinek volt bátorsága kimondani, hogy a magyar reformok nem működnek, és Magyarország nem jobban, hanem rosszabbul teljesít.
   
   
4. Negyedik tavaszi követelésünk, hogy a kormány ne akarjon bennünket mindenáron megvédeni. Ahányszor a kormány eddig ezt tette, az a magyar embereknek mindig sokba került.Amikor a magánnyugdíjunkat védték meg, akkor 3 ezer milliárd forintot loptak el a zemberektől. Amikor MOL ügyében harsogták, hogy a magyar kormánynak ki kell állnia a magyar emberek érdekeiért, az mára 187 milliárd forintos veszteséget hozott. Mostanában pedig a Magyar Nemzeti Bank közérdekű információitól akarnak megvédeni bennünket mondván, hogy semmi közünk Matolcsyék költekezéséhez, mert közben „az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét”. Azt akarjuk, hogy a közvagyon maradjon közvagyon.
   
   
5. Ötödikként követeljük, hogy az Úri utcát nevezzék át Urizáló utcává. Persze így se kérünk oda Matolcsy-Borozót, meg a hegybe épített fitnesz-szalont. A miniszterelnök és a jegybankelnök meg ne suttyomban alkudozzon az MNB-alapítványok gazdálkodásának titkosításáról. Lehetett volna erről nyíltan beszélni bármely pénteken a szócsőrádióban, a parlamenti évértékelőn vagy az újra és újra átadott Várkert bazárban is. A bazárban lehetett volna beszélni a felcsúti kisvasút bármeddig húzódó szárnyvonalának tervéről, a Tiborc-fénnyel sötétlő városok közvilágításáról, Mészáros bevallani elfelejtett milliárdjáról, a földek haverokhoz átjátszásáról, a rezsihazugságról.
   
   
6. Hatodikként követeljük, hogy a stadionépítés okozta szédülésből józanodjanak ki végre. Senki nem adott felhatalmazást, hogy a klubelnök a fiának építsen stadiont. Azt se kérték, hogy a nemzetközi futballjáról elhíresült Kozármislenynek 440 millió forintot adjanak stadionra. A kisvárdai arénát se hirdette a Fidesz programja – de hát program nem is volt. Arról se volt szó, hogy a miniszterelnök barátjaként számon tartott egyik leggazdagabb szlovákiai vállalkozót 300 millió forinttal tömje ki a kormány, hogy Dunaszerdahelyen fociakadémiát szervezzen.És arról se volt szó, hogy például a szombathelyi stadion építése egy harmaddal, öt milliárd forinttal többe kerüljön a tervezettnél. Közben vadul kommunistáznak. De emlékezzünk, hogy kommunista szokás volt alacsony bekerülést hazudni, aztán kipótolni, mert ha már elkezdődött az építés, akkor ugyan fejezzük is be, kerül, amibe kerül. Ezt a kommunista tempót mindennapi gyakorlatként látjuk az ázsiai származékok Magyarországán.
   
   
7. Hetedik pontban követeljük a kormányzati hazugságok leállítását, és hogy a hazugságnak legyen személyi, és ha kell, büntetőjogi következménye. És ha már sport, a kormány azt ígérte, hogy elkészíti a tanuszoda- és tanterem-építési programot. Ebben az állt, hogy néhány év múlva minden járásközpontban lesz legalább egy uszoda. Csakhogy Rétvári államtitkár már fél éve elismerte, hogy még egyetlen építkezés sem kezdődött el. Az uszodaügy is elúszott a többi be nem váltott ígéret hullámán. A miniszterelnök nemrég Szekszárdon sorolta hosszan, hogy csaknem 35 milliárd forintnyi fejlesztést finanszíroz a kormány. Stóhl András is megirigyelte volna, amikor a miniszterelnök a közönségével összekacsintott, mondanák meg, hogy 25 vagy 50 méteres uszodát szeretnének. Csak mondják meg, és megépítjük! Így megy ez, csak meg kell mondani.
   
   
8. Nyolcadik pont. Demokratikus társadalmakban evidencia, hogy az állam szuverenitásának forrása a politikai közösség, a nép, ezért követeljük a népszavazás intézményének a helyreállítását! Milyen demokrácia az, ahol a démosz annyira sem lehet szuverén, hogy a sorsát érintő bármely kérdésről szavazhasson?! Aznap, amikor a miniszterelnök Szekszárdon a XVIII. kerület két teljes évnyi költségvetésével egyenlő fejlesztést ígért szép szavakkal, és amikor a Fidesz alelnöke is halaszthatatlan külföldi programmal igazolta távollétét, azon a napon lett Magyarország a Nemzeti Választási Irodánál szervezett gyalázat tanúja. Tudni akarjuk, kik randalíroztak a Választási Irodánál. Ki küldte oda a kigyúrt sporttelepi őrző-védőket, hogy a megfelelő pillanatban állják el Nyakó István útját? Hogy jutott a kezükbe az imázsplakátról ismert Erdősiné által aláírt népszavazási kezdeményezés? Vagy ha maguk is kérdést beadni mentek, hiszen alibi-dosszié mindegyiküknél volt, akkor miért nem azzal álltak elő?! Tudni akarjuk, miféle fatális véletlenek összjátéka, hogy egy fidesz-balhéknál rendszeresen megjelenő egyesület fideszes alelnöke és klubelnöke kapcsolati hálójához köthető ez a cirkusz.
   
   
9. Kilencedik követelés. Nem a miniszterelnöktől akarjuk megtudni, hogy egy évtizedek óta az oktatásban dolgozó ember ébredhet-e arra egy reggel, hogy bajok vannak az oktatással. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy ez az ember nem erre ébredt, hanem évek óta ezzel a kínzó tudattal próbál elaludni. Micsoda ország ez? Olyan, ahol az iskolaigazgató munkakörébe belefér, hogy hangosbemondón maga rója a folyosót, parancsba adva, hogy a tanárok írják össze, aznap kik hiányoztak az iskolából.Milyen ország az, ahol hangosbemondóra van pénz, krétára meg nincs? De van remény. Mert közben nő a valóban bátrak tábora. Vannak már iskolaigazgatók, pedagógusok, akik kimondják, hogy a rendszer rossz.Nemrég még jó barátja is volt Magyarországnak - ezt egy európai nyelven úgy mondják, hogy Good friend. Vagy itt van Kövesdi Veronika, aki a melldöngető beszéddel egy időben arról mesélt, hogy a barátainak 90 %-a elhúzott Dániába, mert nem látták itthon a jövőt, de hozzátette, „én viszont, ha elmegyek, nem ezért akarok elmenni, hanem hogy világot lássak.” Kövesdi Veronika az Igazmondó Alapítvány önkéntese. Az Igazmondó Alapítványnak egyetlen mondata többet ér ma Európában, mint a hazug propagandát hirdető óriásplakát-erdő. Csináljunk hát Európát Magyarországból!
   
   
10. A tizedik követelés morális. Ma Magyarországot és a jelek szerint a fővárost is egy bizonyos nem közszereplő, a kormány alkalmazásában nem álló, senki által hivatalosan fel nem vállalt, de parlamenti belépővel rendelkező Habony tanácsai alapján irányítják, kormányozzák. Ő egy fantom, de mindenkinek a barátja. Ha úgy tartja kedve, lagzis sátrat is fölverhet a múzeumban – ingyen, mert az ő barátsága még jól jöhet egyszer. Ma így épül a hatalom személyi hálója. De a bátrak ma már fel merik tenni azt a kérdést, hogy az európai Magyarországon, vagy egy habonyi szólufikra, örökös ellenségkeresésre, gyűlöletszításra épülő virtuális fél-ázsiai országban szeretnénk-e élni? Olyan országban-e, ahol egy közgyűlésnek hosszú napok kellenek, míg úgy dönt, hogy a gyilkossággal gyanúsított fideszes képviselőt, aki mellesleg a rendvédelmi bizottságnak is elnöke, visszahívják tisztségeiből.Olyan országot akarunk-e, ahol a kormánynak daloló szignálgyáros a sikereitől megrészegedve kioktathat bárkit a nők feladatait illetően? És olyan országban vágyunk-e élni, ahol Zuschlag János a megmondó ember? Aki jogerősen ült hat évet. Nem másért és nem más helyett. A Terror Házánál az ártatlanul elhurcolt emberek halálán cinikusan viccelődő, sikkasztásért elítélt médiaceleb lesz napjaink erkölcsi bajnoka? Tényleg ilyen Magyarországot akarunk?!
    
    
11. A tizenegyedik pont a sajtó- és szólásszabadság követelése. Az még egyelőre a miniszterelnök által példának tekintett Törökországban fordult elő, hogy a rendőrök megszállták az egyik ellenzéki médiavállalat isztambuli szerkesztőségét. Persze Magyarországon is tud serény lenni a rendőrség. Milyen bátran lerohanta az Ökotárs Alapítvány irodáját! És milyen bátor a magyar sajtó, amelyikhez a kormány folyatja a milliárdokat. Ahol a kormány pénzeli azt a portált, amelyiken az ország G-polgára hagyja, hogy egy ellenzéki pártelnök feleségének és kiskorú lányának fotójával vívják kétes értékű propagandaharcukat. Micsoda ország, ahol az egykori munkásőr főszerkesztő a pedagógus szakszervezet vezetőjét úgy akarja lejáratni, hogy azt állítja, hogy az apja Péter Gábor volt?! Micsoda tempó ez, kérem!Most meg már nemcsak az apák és fiúk, hanem a fiúk és a nagyapák viszonyában is lehet karaktergyilkolni. Mert a fideszes európai képviselő ezt is megengedheti magának. Csináljunk legalább mi magunknak Európát Magyarországból! De essen szó a Fidesz alapító emberéről, aki választékos megszólalásainak köszönhetően ma már frakcióvezető. Ő az, aki nem átallotta leállítani a riportert, hogy arra kérje, tegyen fel olyan kérdést, amire pozitívan tud válaszolni. A hutuk és tuszik harcába ugyan beletörött a nyelve, és egy ország derül kínjában, amikor a kupakokról hallja őt érvelni, de a napokban azt találta mondani, hogy elpofátlanodtak az újságírók, ezért velük szemben „áttérünk a szigorúbb műfaji kötöttségekhez”.Nem tudom, ez mit jelent a gyakorlatban.Talán azt, hogy a jövőben őszinte beszédre és igazmondásra kötelezik a kormánypárti szereplőket?! Azt, hogy a reklámra elherdált százmilliókat és milliárdokat ezentúl nem a párthűség, hanem a piaci logika szerint osztják szét a médiumok között? Azt, hogy a pártszolgálat helyett mégiscsak közszolgálatot működtetnek 80 milliárd forintból? Azt, hogy nem tiltják ki az eseményeikről a nekik nem tetsző orgánumokat? Hogy tilos lesz a kormánypárti sajtótájékoztatón politikusnak azt mondani, hogy nem kérdezhetnek, vagy önelégülten annyit válaszolni az újságíró kérdésére, hogy csak?!
    
    
12. Tizenkettedik pontként pedig beszéljünk a kerületről. Tudták, hogy néhány héttel ezelőtt a képviselőtestület megvédett bennünket? Érdekes, a kerületi, és minden más fideszes többségű önkormányzatban most jutott eszébe valakinek, - de hogy a klasszikus mondást idézzem, egy napon minden fideszes többségű önkormányzat egyszerre arra ébredt -, hogy levelét megírja, megszavaztassa, így kérje a kormányt, hogy védjen meg bennünket a fenyegető migráns áradattól. Biztosra veszem, hogy a kormány hamarosan bejelenti, elképesztő félelemben élnek a végeken, már az Üllői út és a Ferihegyi gyorsforgalmi is veszélyben van, de majd megvédjük a zembereket. És hamarosan azt látjuk majd, hogy lehet itt népszavaztatni is, csupán a kérdést kell tudni megfogalmazni, akkor senki se áll majd az útba a választási iroda blokkoló órájánál. Milyen egyszerű! És milyen cinikus! Kedves Barátaim! Örömmel tájékoztatom Önöket arról is, hogy javul a kiegyensúlyozott, bár többnyire láthatatlan kerületi média helyzete. A tavaly 180 millióra emelt média költségvetést idén további 50 millióval toldották meg. Szórják itt a pénzt, ha barátokról van szó, akár két kézzel. De ne legyünk igazságtalanok, mert van itt valami, amiért hálával tartozunk. Köszönjük, hogy itt, ezen a téren még nem vágták ki a fákat. A József nádor tér, vagy a Kossuth tér nem volt ilyen szerencsés. Köszönjük, hogy Pestszentlőrincen nem neveztek el utcát és nem állítottak szobrot Wass Albertnek, Tormay Cecilenek, Horthy Miklósnak, hogy nem fogadták be Hóman Bálint országos road show-ra indult szobrát, vagy hogy Donáth György mellszobráért nem szálltak versenybe. Az is szerencse, hogy a házelnök nem Pestszentlőrincen rohangált aktatáskájában Nyírő József hamvaival. 

Kedves Barátaim! Higgyék, higgyük el, hogy van remény. Mert legalább az nem a kormányon múlik, hogy lesz-e tavasz. A napokban az egyik lapnak interjút adott a MÚOSZ elnöke, tőle idézem a záró gondolatot: „Mondhatni, a madarak reggelente szabadon énekelnek, de nem tudni, hogy a tavaszt köszöntik, vagy csak örülnek annak, hogy ismét túlélték az éjszakát.” Kívánom, hogy a madarak mindannyiunknak tavaszt daloljanak. És ne feledjék azt, amit az elején mondtam, kértem, követeltem: csináljunk Európát Magyarországból! 2016-ban ez március 15-e üzenete.