Új oktatási törvényre van szükség, amely segít visszaállítani a 18 éves tankötelezettségi korhatárt, megállítja a funkcionális analfabétizmus arányának növekedését, csillapítja az egyre súlyosabb pedagógushiányt, elősegíti a drámai módon lerontott szakképzés színvonalának emelését. Az új oktatási törvényt az érintettekkel közösen fogják megalkotni a politikusok, az érintett szakmai és civil szervezetek képviselői. Egy új oktatási rendszerben nem lesz Klikk, az önkormányzatok és más fenntartók visszavehetik az államosított iskoláikat, és a tanárok szabadon dönthetnek arról, hogy milyen tankönyvből tanítsanak. Egyebek mellett ezekről beszélt Kunhalmi Ágnes, az MSZP, a DK és a Párbeszéd Pestszentlőrinc-Pestszentimre országgyűlési képviselő-jelöltje.

 Mi történt az oktatás területén az elmúlt nyolc évben?

Csak negatív változások történtek, de azok látványosan. A jövő szempontjából az egyik legnagyobb problémát a funkcionális analfabétizmus arányának növekedése okozza. A rendszerváltás nem nőtt ez az arány ennyire drasztikusan. Sőt, a rendszerváltás óta az egymást követő kormányok folyamatosan csökkenteni tudták ezt a számot, persze akkor ez kiemelt cél is volt, most viszont nem cél, ezért nem is csodálkozhatunk a kedvező tendencia rosszra fordulásán.

Az elmúlt évek oktatáspolitikájának a másik bűne, hogy a tankötelezettség korhatárát 16 évre csökkentették. Ennek következtében ötvenezer fiatalt tettek ki az oktatásból, ezen belül az általános iskolai oktatásból is. A következő kormányoknak alaposan feladja a leckét, hogy ezeknek az embereknek hogyan lehet ezután az emberhez méltó életet biztosítani.

Ez azt jelenti, hogy kormányváltás esetén visszaállítják a 18 éves tankötelezettségi korhatárt?

Egyrészt ezt tesszük, másrészt azoknak a kamaszoknak, akik közben lassan felnőtté válnak, megfelelő felnőttképzési programot kell kínálnunk.

A következő „eredménye” az Orbán-kormánynak, hogy több ezren hagyták el a pedagógus pályát. Pedagógusok ezrei fordítottak hátat a hivatásuknak, ami óriási pedagógushiányhoz vezetett. A tendencia nemcsak a nyelv- és informatika szakos tanárokat érintette, akik a piacon is találhatnak munkát, hanem más szaktanárok nyomorodtak bele a rendszerbe, és hagyták ott a pályát.

A következő probléma a diplomások számának csökkenése. A baloldali kormányok kinyitották a továbbtanuláshoz vezető ajtókat, hogy az alsó középosztályhoz tartozók gyermekei is diplomához juthassanak, az Orbán-rezsim viszont csak egy szűk, pénzes elit gyermekei előtt nyitja meg a diplomaszerzés lehetőségét. Azt se felejtsük el, hogy a Fidesz-kormány két és félszeresére emelte a tandíjakat, miközben korábban ádáz módon harcolt ellene.

Drámai módon rontották a szakképzés színvonalát, ez legalább akkora bűn, mint hogy ötvenezer gyereket kitettek az iskolákból. Vagyis nem a felsőfokú szakképesítés megszerzése felé terelték a szakmunkásokat, hanem egyre rosszabb, már évtizedekkel ezelőtt elavult, korszerűtlen tudás irányába. Autós példával élve ma már nem Trabantokat és Wartburgokat kell szerelniük az autószerelőknek, hanem Audikat és Mercedeseket, vagyis informatikai és nyelvi tudás nélkül nem lehet hozzányúlni ezekhez az autókhoz, ráadásul az önvezető autók, a technológiai robbanás korában azt hazudnia a miniszterelnöknek, hogy bárkinek elég lehet egy kalapács a kezébe, ez örök szegénységre és boldogtalanságra kárhoztatja ezeket a gyerekeket.

Hogyan változott a diákok túlterheltsége?

A diákok egyre leterheltebbek. Indokolatlanul sok időt, órát töltenek az iskolában.Talán a lexikális tudással kapcsolatos elvárás is túlzás.

Mi a helyzet a XVIII. kerületben?

A helyzet itt ellentmondásos. Kucsák László azzal kampányol, hogy mennyi támogatás érkezett az Európai Uniótól. Csakhogy eközben ugyanez a Kucsák László a parlamentben a többi fideszessel együtt ádáz küzdelmet folytat Brüsszel ellen. Tehát miközben Brüsszel újítja fel a kerületi iskolákat, eközben a Fidesz Brüsszel ellen harcol. Ez elég súlyos ellentmondás.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy Kucsák László iskolaigazgató volt a kerületben, így akár ismerhetné is az oktatás helyzetét, pláne, hogy hol szorít a cipő!

Kucsák Lászlónak sok volt kollégája, volt iskolaigazgatók és szülők is elmondták nekem, hogy Kucsák korábban nem ilyen volt. Egykor derék liberális, SZDSZ-es politikus volt, és a vezetője az iskolájának, ma pedig olyan változtatásokat szavazott meg a parlamentben, aminek eredményeképpen a mai igazgatók nem tudnak valódi vezetői lenni az intézményüknek. Lefokozták őket, nincsen se munkáltatói, se gazdálkodási joguk. Az intézményvezetőkre ma politikai komisszárokként tekintenek, akiknek az a dolguk, hogy végrehajtsák a központi direktívákat. Eközben az iskolák elveszítették a sokszínűségüket, egyediségüket, azt a mozgásterüket, amellyel oda tudtak figyelni arra, hogy a gyerekek milyen családi körülmények között élnek, figyelni tudtak arra, hogy mi a szülők és a gyerekek vágya, és milyen képességekkel rendelkeznek. Ha nincs egy intézményvezetőnek, egy pedagógusnak arra módja, hogy a gyerekek tehetségére koncentráljon, és ne a bifláztatásra, a politikai utasítások végrehajtására figyeljen, az az iskola meghal. Ebből a szempontból ma fuldokolnak és haldokolnak a pesztszentlőrinci és pestszentimrei iskolák. Sajnos ez az országos helyzet is. A nemzeti alaptanterv olyan mennyiségű megtaníthatatlan és megtanulhatatlan lexikális ismeretet tartalmaz, hogy nincsen mód a tudás elmélyítésére, nincs idő egy költő gondolatait megbeszélni. A szerelmes versek kapcsán éppen a szerelemről nem esik szó, pedig a tanulók már érettek, és erről beszélni kellene velük.

Az elmúlt években a diákok, vagy a pedagógus szakszervezetek, vagyis a civil önszerveződés komoly demonstrációkat tartott, és komoly eredményeket is ért el. Ehhez képest a legfrissebb hírek szerint a miniszterelnök megint nem szakít időt arra, hogy a diákokkal leüljön beszélgetni.

A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy folyamatosan napirenden tartják ezt a problémát, és nem engedik, hogy a mindent elárasztó gyűlöletpropaganda uralja az oktatás területét is. Le a kalappal a hallgatók és a diákok, a szülők, és azon pedagógusok előtt, akik minden nehézség ellenére talpon vannak. Ők is látják, hogy ezen a helyzeten már csak egy kormányváltás tud segíteni. Azzal, hogy a legnagyobb civil szervezetek összefogtak a szakszervezetek segítségével, összerántottak minket, politikusokat is. A következő lépés, hogy mi, politikusok tudjunk többséget szerezni ahhoz, amit a diákok az utcán követelnek, mert ez nem álom, ez megvalósítható. Több ország van a világon, ahol ez már sikerült.

Mire számíthat a társadalom kormányváltás után?

Az első lépés, hogy az eszközhiányokat pótoljuk

Az első lépés, hogy az eszközhiányokat pótoljuk. Ahhoz nem kell törvény, hogy a kormány azonnal forráshoz juttassa az iskolákat. Átfogó változást természetesen csak egy új törvényben lehet megfogalmazni. Az érintetteket egy asztalhoz kell ültetni, az elvont forrásokat azonnal vissza kell adni, hogy gazdálkodni tudjanak az intézmények. Föl kell függeszteni az ostoba pedagógusértékelő programokat, amik kizárólag politikai vegzálásra alkalmasak, de szakmailag nem segítenek a tanároknak. Vissza fogjuk hozni a szabad tankönyvválasztás lehetőségét is.

Mi lesz a Klikkel?

A Klikket úgy, ahogy van, meg kell szüntetni.

A Klikket úgy, ahogy van, meg kell szüntetni. Az önkormányzatoknak kell egy év, hogy visszavehessék az iskoláikat. Meg kell emelni a normatívát. Nem normális, hogy egy egyházi iskolába járó gyermekre ma háromszor annyi normatívát ad a kormány, ez egyszerűen igazságtalan. Nem az egyházitól kell elvenni, de hogy az állam ma bünteti az állami intézményekbe járó gyerekeket, diszkriminálja saját állampolgárainak gyermekeit, ez fölháborító. És az is igazságtalan, hogy az egyházi iskolában nem kötelező az állami tankönyv használata, és a megtanulhatatlan és megtaníthatatlan mennyiségű lexikális ismeretet tartalmazó nemzeti alaptanterv sem. Kormányváltás után haladéktalanul hozzákezdünk az oktatás területén tapasztalható rombolás megállításának, és a korszerű oktatás feltételeinek megteremtéséhez.