A Horty korszak megszólításai
A Második Világháború előtti irodalmi alkotásokat olvasva ma már feltűnő és nehezen megfejthető az akkori magyar társadalom tagjainak kötelező megszólításaiból is kiérezhető kasztokba sorolás.
A megszólítások rendszere amolyan feudalista csökevényként a XVIII. században vált általánossá, a Kiegyezés korában részleteződött, még jogi szabályozása is megjelent, melyik ranghoz, beosztáshoz milyen címzés dukál.
Ez akkoriban képet alkothatott a megszólított társadalmi státusáról, a foglalkozási viszonyáról, valamint a jövedelem- és vagyonmegoszlásban elfoglalt helyéről. Ezeket a címeket nem csupán a születés adta, hanem a betöltött feladatkör is. A többséget természetesen az elnyomásban élő alsóbb, címzés nélküli társadalmi csoportok alkották, ahol jobb esetben az emberek egymásra a „kend” megszólítást használták.
A megszólítások eltörlését és az emberek közötti egyenlőség kimondását az 1947. évi IV. törvénycikk írta elő, amely az egyes címek és rangok megszüntetéséről szólt. A lényegi 3. § (3) bekezdése így szabályoz: „Tilos olyan címzést használni, amely a jelen törvénnyel megszüntetett rangra vagy rangjelző címre (méltóságra) utal (főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.). A törvény csökkenő sorrendben idézi a címeket és rangokat.
Rangokhoz kötődő megszólítások:
Horty kormányzó: Nagyméltóságú Vitéz Nagybányai Horthy Miklós,
Excellenciás: magasrangú főurak és püspökök,
Kegyelmes : főurak, országgyűlési képviselők,
Méltóságos : gyárigazgatók,magasrangú tisztviselők, földbirtokosok,
Tekintetes: államtól kapott cím diplomával rendelkező civileknek,
Kegyelmes : főurak, országgyűlési képviselők,
Méltóságos : gyárigazgatók,magasrangú tisztviselők, földbirtokosok,
Tekintetes: államtól kapott cím diplomával rendelkező civileknek,
Nemzetes: katonák a Vitéz címet viselők,
Nagyságos: középosztálybeliek,iparosok.
Nagyságos: középosztálybeliek,iparosok.
