Nem az első eset immár, hogy Pestszentlőrinc három hónapja hatalomba került méltóságai hol számolásban, hol igazmondásban gyengélkednek. A közpénzből kiadott Városkép lap, amely csaknem húsz éven át a kerületiek tisztességes tájékoztatását szolgálta minden számában valamilyen bombasztikus bejelentéssel borzolja a lakóközösség idegeit. A januári számban például 1 milliárd forintot kitevő hanyagságról beszélnek, ami arra vezethető vissza, hogy néhány iskolában pontatlan adatokat adtak meg az Államkincstár számára, a gyermekek tanulási statisztikáival összefüggésben. Ettől persze az iskolában nem állt meg az élet, a tanulók és tanáraik tették a dolgukat, az élet ment a maga útján, a sokezer oldalnyi statisztika néhány lapját meg utólag is lehet helyesbíteni - ahogy itt is megtörtént már.

Akit a főcím olvasása után sikeresen fellocsolnak, láthatja, hogy szó sincs milliárdos önkormányzati kárról - csak elméletben lehetne, ha minden fórumon a legcudarabb módon ki akarnának babrálni a városvezetéssel vagy az iskolásokkal. De nem akar senki, miért is tenné?

A lényeg az elterelésen van.

El kell terelni a várható indulatokat arról a sohasem látott megszorításözönről, amivel Pestszentlőrinc és Pestszentimre lakossága 2011-ben találkozni fog. A Fidesz színeiben polgármesterként taroló Ughy Attila számára tíz hónapnyi szintén fideszes kormányzati tevékenységet követően bebizonyosodott, hogy az önkormányzati rendszerből a maradék életerőt is elszívják. Az a legkevesebb, hogy semmit sem tudnak a polgármesteri székért való kampányígéreteikből megvalósítani, de még a korábbi városvezetés fejlesztési stratégiáját sem lesznek képesek nemhogy továbbvinni, de fenntartani sem. 2004 óta a valóban jelentős önkormányzati saját rész mellett, 10 milliárd forintot meghaladó összegű pályázati forrást sikerült a korábban alvó helyzetű tizennyolcadik kerületbe hozni. Nyilván nem lesz egyszerű mutatvány még a fideszes szavazóknak sem megmagyarázni, hogy a folyamatos fejlesztések után nincs pénz a járdák, az utak vagy a 30-nál több új játszótér fenntartására sem. Dühösek lesznek a szülők az általános iskolai programok leépítése miatt, haragos lesz a középiskolai diákság, ha a fővárosnak történő átadás után összevonják az oktatási intézményeket, őket pedig szétszórják a főváros különböző pontjain. Ugyanígy nem lesznek boldogok a már szélnek eresztett közmunkás családok, a munkájukat veszített köztisztviselők és közalkalmazottak, de szűkebb évek elé néznek az önkormányzat szociális szolgáltatásait igénybe vevő emberek is.

A tanácstalan polgármester így a megtévesztés fortélyával kormányoz. A recept egyszerű, Ő pedig elhiszi, hogy eredményes is. Fogjuk rá az elődökre, hogy miattuk nem fut a szekér, riogassunk sokkoló számokkal, például azzal, hogy előbb 9, majd 12, mostanában 10 milliárd az itthagyott adósság. (Valójában 8 milliárd forint körüli a tényleges összeg, ennek a nagyrésze a megvalósított kerületfejlesztési program önrésze volt. Csak összehasonlításként ez három és fél évnyi kerületi adónak megfelelő összeg, tehát önmagában, hozzáértő kezekben jól menedzselhető lenne.)

Amitől talán a legnagyobb politikai hasznot remélnek az, hogy büntetőfeljelentések tucatjait indítják a leköszönt vezetés vélt bűnei ellen, abban bízva, hogy a szintén baráti vezetésű ügyészi gépezetben majdcsak találnak néhány ügyet, amelyeket hónapról-hónapra csöpögtetve, el lehet terelni a megszorításokról a figyelmet.