Később hozzátették, hogy a köztisztviselők és közalkalmazottak védelmét szavatolják, a többieken pedig idővel segít a gazdasági fellendülés. Az első, állami alkalmazottakra vonatkozó állításban már eleve benne volt a füllentés: való igaz, hogy a nettó bérek nem csökkentek, ám leharmadolták, vagy megszüntették az összes béren kívüli juttatást, ami több ezer forint kiesést jelent havonta a családi kasszákból. Akik más ágazatban vállalnak munkát és a jövedelmük bruttó 294 ezer forintnál kevesebb, azok a adójóváírás változtatása miatt már igazolva látják, hogy rosszabbul jártak.

Látva a felzúdulást, a kétharmados kormánypárt pánikszerűen akciócsoportot állított fel a fizetéscsökkenések ügyének „kivizsgálására”, vezetőjük a munkaadókra mutogat, mintha a bajt ők okozták volna. Közben szép számmal hallani olyan egy időben három főállást is betöltő polgármesterekről és parlamenti képviselőkről, akik havi jövedelme meghaladja a kétmillió forintot is, ami a számukra baráti adókulcs mellett nettó másfélmillió forintot jelent. Nem csoda, hogy egyre többen gondolják elfogadhatatlannak, hogy kevesebb kedvezmény jár annak, akinek amúgy is vékonyabb a pénztárcája. Talán, megérne egy oknyomozást, miért sejteti a kormány rendszeresen, hogy az alacsony keresetűek nem dolgoznak eleget, megsértve és lebecsülve ezáltal a társadalom derékhadát adó jobb sorsra érdemes embereket.

 

Szaniszló Sándor