A változás elkezdődött
Debreceni József a BAL18 idei első vitafórumán.
A közíró a helyzetet így jellemezte: a politikai rendszer gyökeresen megváltozott: a demokrácia helyébe az autokrácia lépett, amely a jogállami kereteket semmibe véve önkényuralomként működikAz emberek egy jelentős része a hatalmi propaganda óriási mennyiségi fölénye miatt maradt a FIDESZ oldalán.
A helyzet azonban változik, ezt a közvélemény kutatások, a Fidesz népszerűségének rohamos esése jól jelzi. Az emberek félelemben élnek, így a közvéleménykutatások nem mutatják a társadalom valódi elégedetlenségét.
„Ám a hatalomtól való félelem kiszámíthatatlan. Mélyén megalázottság, keserűség, dac, lappangó indulat, gyűlölet lakik. Minél nagyobb a félelem, annál váratlanabb erővel törhet a felszínre.
„Az Orbán-rezsim nyolcévnyi populista népámítás után került hatalomra. Ami 2010 tavaszán történt, az merőben más természetű volt, mint ami egy demokratikus választás után történni szokott. Nem egy nagyobb bizalmat elnyert politikai erő került kormányra egy hitelességében megcsappant másik helyett, hanem győzött a Jó, és vesztett a Gonosz. Letűnt egy rossz, bűnös, átmeneti korszak a maga hitvány szereplőivel, s fölvirradt egy új, boldog kor hajnala. „A nap is másként süt holnaptól” – ígérte a nagy manipulátor, s az emberek hittek neki. Elhitték, hogy rendbe teszi a szénájukat, fölépíti az országukat, visszaveszi a rablóktól az elorzott pénzüket, és munkát ad nekik. Nemcsak személyesen virrad föl minden magyar napja határon innen és túl, de fölvirrad Magyarország napja is. Sereghajtóból éllovasok leszünk megint, s legelöl ott lovagol majd az általunk választott, ám Európa és a világ hatalmasai által is megsüvegelt vezér. A legkisebb fiúból, a faluszéli kiskondásból lett – egykor igaztalanul száműzött – nagy király.
Nem könnyű fölébredni ebből a buta álomból. Az ember nehezen ismeri be, ha hiú vágyai nem váltak valóra. Ha kiderül: átverték, balek volt és ostoba. A rövid távon a valósággal szemben is hatékony hatalmi propagandán s a félelmen túl ez is közrejátszott abban, hogy oly sokan, oly sokáig kitartottak tavaszi reményeik mellett. Az írás elején idézett közvélemény-kutatási adatok azonban komoly változást jeleznek. Az emberek megkapták első fizetésüket, amely kisebb volt a korábbinál. A törlesztő részletek viszont nagyobbak lettek. Nem csökkent a gáz, a villany, a víz, a benzin ára, sőt. Az év elején brutálisan drágultak az élelmiszerek. Az infláció meglódult, a jegybank kamatemelésre kényszerült. A munkanélküliség – a bombasztikus ígéretekre rácáfolva – ősz óta erősen emelkedik, januárban majdnem százezer fővel ugrott meg az előző kormány közmunkaprogramjainak leállítása miatt. S miközben a válságból kifelé tartó országokban mindenütt nő a beruházási ráta, nálunk az utolsó negyedévben 8 százalékos zuhanás következett be, a költségvetés hiánya máris brutális: februárra meghaladta az éves előirányzat 81 százalékát.
Orbán és rendszere katasztrofálisan lejáratódott a nyugati világ minden politikai tényezője szemében. Amíg az EU-ban formálisan betölti a fél évre reá háruló funkciót, addig nem részesül durva megaláztatásban, de utána abba a páriaszerepbe jut, amit a Washington Post már tavaly nyáron megjósolt neki (a gödöllői EU-csúcs lemondása csak ízelítő volt). Ez előbb-utóbb itthon is nyilvánvalóvá válik – a legalsóbb néposztályok előtt is. Ma már világos az is, hogy a „keleti széllel” vitorlázni: merő illúzió volt. Orbánt Moszkvában megalázó módon elutasították, a kínaiak formális udvariasságát pedig simán félreértette tavaly októberben. Azóta kiderült, eszük ágában sincs finanszírozni a magyar államadósságot, a kínai kártya tehát: betli.
A várható fejlemény: még görcsösebb hatalmi arrogancia. Bérkommandók, „az eladósodásért felelős politikai bűnözők” üldözése, a kormányfő által személyesen elrendelt éjszakai razziák a szórakozóhelyeken, gyerekek bebörtönzése és a többi. A félelem és vele a gyűlölet tovább nő a hatalom iránt. Orbánék annyi durvaságot követtek el máris, annyi gátlástalan lépést tettek, annyi normát sértettek meg, annyi határon gázoltak át, hogy mindez nem maradhat következmények nélkül. Ez visszaüt. Most már azt mondom, inkább előbb, mint utóbb. Ez a féktelen uralom, ez a stupid rendszer nem tartható fönn hosszú távon. Anyagi és lelki tartalékai egy idő után rohamos fogyásnak indulnak – és aztán fölgyorsulnak az események. Bekövetkezik a politikai földcsuszamlás. Hogy ez pontosan mit jelent, ma még nem tudható. A jövő kiszámíthatatlan, de nem olyan távoli, mint korábban hinni lehetett.”
Debreceni József egyébként benne van abban a „beszélgető társaságban”, amely Bokros Lajossal tartja a kapcsolatot. Bevallása szerint sem Bokros Lajos, sem Bajnai Gordon nem mondott le a későbbi politikai szerepvállalásról. Kérdés – szerinte – hogy ezek a politikusok megtalálják-e a hangot, a vitathatatlanul tekintélynek számító Gyurcsány Ferenccel.
