Ha egy távoli bolygón történt szerencsétlenkedés gyanánt olvasnánk a kerületi közfoglalkoztatásról, akkor még nevetni is jókat tudnánk a helyzeten. Addig azonban, amíg közvetlen környezetünkben zajlanak a folyamatok, mérhetetlen szomorúság tölt el minket.

A történet szálai nem nyúlnak a régmúltba, de alaposan ismerni kell a helyzetet, hogy lássuk a visszásságokat. Ughy polgármester megválasztását követően úgy nyilatkozott, hogy minden közfoglalkoztatottat a városüzemeltetés táján kíván foglalkoztatni. A témához értők már ekkor csóválták a fejüket, hisz köztudott volt, hogy a közfoglalkoztatottak jelentős része az intézmények üzemeltetésében vett részt karbantartóként, dajkaként, művelődésszervezőként, stb, így indokolatlan és érthetetlen volt, hogy Ughy mindenkit településüzemeltetési feladatokkal akar megbízni.

Lévay István az üggyel kapcsolatban egy klasszikus, politikusi erényeit megvillantó nyilatkozattal járult hozzá a közösség ügyeihez: "az önkormányzat nagyon fontosnak tartja a közfoglalkoztatást, mivel segíteni kell a munkanélkülieket, a kerületben élők közül sokan nem rendelkeznek állandó munkaviszonnyal, amíg ez megoldódik, addig a közmunka átmenetileg jó megoldás lehet számunkra." (Nehéz megállni, hogy a blogger ilyenkor ne minősítgessen, és a közeg is alkalmas arra; mégis úgy gondoljuk, hogy ez a semmitmondó nyilatkozat önmagáért beszél, felesleges a földön fekvőbe rúgni még párat. Utoljára Torgyán doktornál éreztük, hogy az élet minden területén kompetens; hát ilyen ez a jogász szakma.)

Ezt megfejelték később olyan nyilatkozatok a közfoglalkoztatást maximum hírből ismerő Péntek Tamás részéről, hogy majd ezek az emberek fogják a korábbi alvállalkozókat kiváltani, és majd a talajvízkezelés (sic!) és egyéb értékteremtő munkák kapcsán fogják alkalmazni őket. Péntek nem átallotta a következő mondatokat elmondani: "Álláspontom szerint a reformok végrehajtása indokolt volt, mert a tavalyi év azt bizonyította a rendszer rosszul működik, ugyanis az itt dolgozók 75 százaléka csak ebből élt meg, képtelen volt visszatérni a munka „valódi” világába. A kevesebb pénz és a kevesebb munkaidő jobban fogja tudatosítani az emberekben, hogy ez csak egy átmeneti állapot."

A nyilatkozat kapcsán komolyan megrendült a hitünk, hogy Péntek időben és térben köztünk él-e. Szeretnénk megosztani vele azt a közkeletű információt, hogy ma Magyarországon több százezer ember van, aki akar, de nem tud dolgozni; ennek ellenére reggelente felkel, nem kocsmázik, gyermeket nevel és céljai is vannak.

Azt az önkormányzati vezetés sem kérdőjelezte meg, hogy korábban  - állításuk szerint - 150-170 ember dolgozott teljes alkalmazásban közmunkásként a kerületben. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy volt olyan év, hogy 250-300-ra is megemelkedett a létszám, ha az OFA támogatásai és egyéb programok kedveztek ennek. Ennek a létszámnak az 5-8%-át tudta a Közmunka Egyesület az elsődleges munkaerőpiacra visszahelyezni. Ez kiváló eredmény volt, ami a lelkiismeretes munkának és sokévnyi tapasztalatnak volt köszönhető.

Az önkormányzati célokat a Nemzeti Közmunkaprogram "támogatta", amiről már a blogon is többször ejtettünk szót. Az új Közmunkaprogram a napi 4 órás munkavégzést preferálta, és ehhez illesztette a vonatkozó javadalmazást, a nettó cirka 32 e Ft-ot. Egy évben a közfoglalkoztatottaknak jellemzően 2-4 hónapot kellett dolgozniuk, hogy jogosultak legyenek a szociális rendszerünk "vívmányaira". A négy órás foglalkoztatással és a nettó 32 e Ft-tal csupán annyi probléma van, hogy ebből nem lehet megélni, ebből nem lehet családot eltartani, ebből szinte lehetetlen a gyerekeknek a minimumot megadni. Az igazi tragédia emellett az, hogy eközben a vagyonosabbaknál éves szinten több millió forintot hagytak az igazságosság jegyében. "Ahhoz nem kell szocializmust építeni, hogy  érzelemmentesen ne tudjuk végignézni embertársaink nyomorát." (by blogger)

Ughy Attila tehát úgy nyomkodja a szavazógombot a parlamentben, hogy embereket napi 4 órában eddig nettó 32 e Ft-ért, ezután 23-28 e Ft-ért foglalkoztassanak, hogy az Ő havi bruttó jövedelme majdnem 2 M Ft, azaz 2000 e Ft, és egyszerre vagy 4 tisztséget lát el.

Ilyen vonzó feltételek mellett persze, hogy menekültek az emberek a foglalkoztatás elől. Napi négy óra munka mellett a lehetősége is elveszik a munkakeresésnek, vagy további – ne adj isten – fekete munkavégzésnek. Teljesen tisztában vagyunk vele, hogy hosszú távon az adóelkerülés, a fekete gazdaság megfojtja a gazdaságot, azonban figyelembe véve, hogy hány százezer ember tud így egyik napról a másikra megélni, akkor megengedőbbnek kell lenni. Feketézés nélkül, a jelenlegi szociális ellátások mellett több család jutna éhkopra. Tehát nem arról van szó, hogy sokan "felnyalva" a bőkezű szociális juttatásokat komolyabb vagyonokat halmoznak fel a feketézésből, hanem egyszerűen nem hallnak éhen, ami szintén nem egy utolsó szempont egy fejlett besorolású társadalomban.

Talán többen nem tudják, de a Fidesz - részben 2011. szept. 1-től - egy olyan igazságos programot gründolt össze, hogy pl. azokon a településeken, ahol nem tudnak közmunkát szervezni, ott az is elég a jövő évi szoc. segély megszerzéséhez, ha pl. rendben tartják a birtokukat. Máshol, ahol szerveznek közmunkát, és a szerencsés egyén év végén kerül be a „letöltendő” közmunka rendszerébe, annak pl. elég egy hónapot végigdolgozni, de ha szerencsés, akkor 2 hét alatt napi 8 órába is letudja. A kevésbé szerencséseknek viszont 4 hónapon keresztül, napi 4 órában kell dolgoznia. Mindez közel a vak szerencsén múlik. Ez egy normális, államilag szervezett program, vagy olyan, mint a falusi kultúrházakban szervezett Bingó sorsolás?

Visszatérve a kerületre, több megdöbbentő esemény is történt. Először is az Önkormányzat felbontotta a szerződést a hosszú évek óta bizonyított, rutinos és kiváló munkaközi kapcsolatokkal rendelkező Közmunka Egyesülettel, melynek munkatársai számára nem ajánlottak más alternatívát. Ezt követően az Önkormányzat a Városüzemeltető Kht.-t – melynek felkészült vezetőjének korábbi nyilatkozatait az előbbiekben már idéztük – jelölte meg a közfoglalkoztatások szervezésére. Ez azért volt különösen szerencsétlen lépés, mert így a kijelölt szervezet csak a saját működési területén szervezhetett közfoglalkoztatást. Így az önkormányzat elvesztette a lehetőségét is, hogy az intézményrendszeren belül tudjon lehetőséget biztosítani a közfoglalkoztatásra. Tehát azok a rutinos munkatársak, akik eddig a humánszférán belül végeztek értékteremtő tevékenységet, azok számára nem nyílt lehetőség további foglalkoztatásra, de tárt karokkal várta őket a kommunális, kertészeti és mélyépítési kihívások sora. (Nem kívánunk nagy szavakkal dobálózni, de a kerületi fidesz számára olyan, mint humán tőke nem létezik. Ezzel szembesülünk, amikor kiváló szakemberektől válnak meg, amikor lepasszolják a kerület gimnáziumát, amikor az oktatási szektort nem partnernek, hanem „állománynak” tekintik. Amúgy megvan ennek az országos változata is, amikor Matolcsy professzor kifejti, hogy hagyjuk ezt a sok kamu szolgáltatást, és végre termeljünk, sőt a főnöke munka alapú társadalomról beszél és nem XXI. századi technológiával készülő megaberuházásokról vizionál. Óvatosan kérdezném: hallottak már a tercier szektor térnyeréséről, és a GDP-hez való hozzájárulásáról.)

Ismételten visszatérve a kerületi közfoglalkoztatáshoz, ott hagytuk abba, hogy Ughyék szerencsétlen módon elszúrták a szervezést. Ezt követően három főt vettek fel közmunkaszervezőnek a Városüzemeltetőhöz. (Egy kérdés: Ön kedves olvasó, Ön hol dolgozik? Mit csinál, hány embert szolgál ki és hány munkatársa van? Reálisnak tart három közmunkaszervezőt, azokon a munkatársakon kívül akik ténylegesen irányítják a közfoglalkoztatottak munkáját, ellenőrzik őket? Tehát három-négy fő szervezésre, úgy hogy turnusonként max. 120 fővel számoltak? Biztos volt igény a munkahelyekre; mindegy lépjünk tovább…)

Nos, vegyítve a kellemeset a hasznossal, miután ilyen ormótlan és érzéketlen lett a Nemzeti Közmunka Program, plusz a kerületben is szétverték a korábbi rendszert, talán senki nem csodálkozhatott, hogy a várt több száz fős munkaerő helyett a végén csak pár tucatot tudtak felvenni. Mindenki hagyja abba a nevetést, ez nem vicces! :D

Az önkormányzati sajtó a következőképpen interpretálta a világraszóló kudarcot (már a cikk címe is skandalum, amiért jóérzésű társadalmakban azonnal kirúgnák a főszerkesztőt: „Keveseket érdekel a közfoglalkoztatás”): „Az önkormányzati elképzelés azonban csak részben válhat valóra. – A kerületben 425 embert érint a közfoglalkoztatás lehetősége, őket levélben értesítette a munkaügyi központon keresztül a hivatal a lehetőségről. Meglepő módon az érintettek alig több mint fele, 250 ember jelent meg adategyeztetésen, közülük válogatta ki a munkaügyi központ azt a 110 embert, akinek a közfoglalkoztatására a pályázati keret lehetőséget teremtett volna – magyarázta Péntek Tamás, a Városüzemeltető ügyvezető igazgatója. – Sokan nem vállalták a munkát, és sokan egészségügyileg alkalmatlanok voltak a feladatokra, így összesen 48 emberrel kezdhettük meg az első, rövid távú, április 15-től június 30-ig tartó közfoglalkoztatási programot.”

Tehát, míg régebben a Közmunka Egyesület akár 300 embernek is tudott munkát biztosítani, addig az önkormányzat vezetésének az új rendszerben, új szereplőkkel 48-nak sikerült? És ezek után még a közfoglalkoztatottak hozzáállásáról cikkeznek? Megállapíthatjuk, hogy a közfoglalkoztatott a hibás, amúgy minden tökéletes?

Mindegy, mert azok a renitensek, akik a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nem kívántak részt venni a „forradalmi” közfoglalkoztatásban, azok jövőre egy fillér szociális támogatást sem kapnak. De mi a jutalma az együttműködőknek? Az új közfoglalkoztatási tv. alapján 8 órás, végzettséget nem igénylő munkáért 47 ezer forintot, míg 4 órás munkáért 23 (vagy 28500; ezt még nem sikerült teljesen kisilabizálni a végrehajtóknak, annyira szerencsés az új rendelkezés) ezer forintot kap kézhez a munkavállaló, míg a heti bérfizetés esetén a helyzet még rosszabb. Ez nettó órabérre átszámolva kb. 290 forint, magyarul egy eurós bért akarnak fizetni Közép-Európa szívében középnehéz fizikai munkákért, sok esetben rossz egészségi állapotban lévő embereknek.

1 eurót. Volt mostanában az olvasók közül bárki külföldön? Egy kávé kerül 1-1,50 euróba, egy nyilvános WC kerül 1 euróba, egy fagyi kerül egy euróba. Ezért egy magyar embernek egy órát kell dolgoznia? Ez egy méltányos foglalkoztatási rendszer? Sőt, rögtön hazudjuk azt, hogy az állam tisztességes feltételeket biztosít? 2011-ben sokan irigykedni fognak Regős Bendegúzra, aki cselédként 6 pengős negyedévi bért kapott, plusz koszt, kvártélyt, míg a Patás 15 pengőt fizetett egy heti teljes körű ellátásért? Manapság mégis mit fog tudni kifizetni bárki havi 23, vagy 28 ezer forintból? És ha a szerencsétlen, miután évtizedekig fizette a munkanélküli járadékot, hogy ha egyszer – ne adj isten - munkanélküli lesz, mit fog csinálni? Miután az állam 9 hónapról 3!!! hónapra csökkentette az ellátás hosszát, aztán ’coki közmunkásnak? Hozzánk hasonló fejlettségű országok munkavállalói, egészséges önvédelmi reflexekkel már az utcán lenne, mert tudná: ma ő, holnap én kerülünk sorra! Nálunk izgatottan várják a Való Világ legfrissebb szériáját, vagy hallgatják Szíjjártó napi hazugságdömpingjét!

Nos, ismét és utoljára visszatérve a kerületre, gyakran nézem a vélhetően közfoglalkoztatottakat. Tévedés!, nem etnikum. Vagy, ha az, akkor sem ez az érdekes. Az érdekes az, hogy ezek az emberek, azzal a tudattal, hogy ők kvázi másodrendű állampolgárok  - speciális, nem munkaviszonnyal; szégyenletes bérezéssel; az önszerveződés tilalmának tudatában – hogyan lesznek újra teljes értékű munkavállalók. Rendkívül erős jellemnek kell lenniük, hogy túl tudjanak lépni azon a nyilvánvaló pofátlanságon, amit most velük szemben az állam megenged magának. Borzasztó nehéz lesz újra működő és szolidáris társadalmat faragni ebből a megalázott embertömegből!