Lassan végéhez közeledik a Hétszínvirág óvoda uniós forrásokból történő bölcsőde felújítási/ bővítési projektjének külső rendezési szakasza  a Halomi úton. A beruházás mindenki számára örömteli, és szemmel láthatóan egy nívós intézmény tudja majd szolgálni a gyerekek fejlődését. A projektet még az előző önkormányzati vezetés indította.

Az öröm akkor csap át önfeledt jókedvbe és kacagásba, amikor a környékbeli intézmények környékén reggel fél nyolc környékén megkezdődik a "Talán ma sem törjük össze az autónkat" játék a szülők részéről, ugyanis míg a Kandó iskola környékén a Városüzemeltető harckocsi árkokat helyezett el, felkészülve a meg nem nevezett ellenség támadására, addig a túloldalt, az óvoda előtt közel két hónapja "műveleti területet" hoztak létre, parkoló építés címén. Így az autósoknak kora reggelre érezhetően felszökik az adrenalin szintje, miközben kerülgetik egymást.

A már említett parkoló szeptember eleje óta készül, de olyan alapossággal, amely tapasztalt építőipari szakembereket is meglep. Míg a laikusok azt gondolhatták, hogy  mint máshol egy ekkora parkoló maximum 2 hét alatt elkészül, addig az önkormányzat felügyelete alatt erre két hónap is kevésnek tűnik. Őszintén szólva már kabarészámba megy, hogy reggelente egy szál bácsi kitol két-három talicska murvát a placcra, és azt kézi erővel teríti a gyeprácsos betonelemek közé. Érthetetlen, hogy mire várnak, hogy miért nem fejezik be a munkát. Abban reménykednek, hogy a türelmüket vesztett ovisok a kis gumicsizmájukban és rojtos, pókemberes sapkájukban egyszer ráunnak a szerencsétlenkedésre és a délutáni játékidő alatt befejezik?

Döbbenetes, ahogy az önkormányzat asszisztál ehhez. Vagy azt hiszik, hogy ami tovább tart, az többnek látszik? Dámsa úr nem akar a klasszikussá vált közlekedésszervezési és "helikopter-útvonal" szabályozási projektjei mellett végre valami hasznosat is csinálni, és megkérdezni az illetékeseket, hogy mi a fészkes fene tart egy egyszerű mélyépítési projekten hónapokig. Vagy ne adj Isten, Banyár úr megkérdezhetné valamelyik képzett (elnézést, nem tudtuk kihagyni) kollégáját - mondjuk Péntek Tamás könyvelőt, vagy dr. Tóth Tibor József alkotmányjogászt -, hogy most ez akkor itten, ahogy, szóval rendben van-é-e? Mert a válasz: nem, nagyon nincs rendben, hogy hónapok óta megy a szerencsétlenkedés egy szimpla önkormányzati projekten, és a lakosság meg bosszankodik. Vajon, ha Lévay alpolgármester udvarán szöszmörögne ennyit egy alvállalkozó, akkor is ilyen flegmatikus lenne? Vagy feljelentené magát hanyag kezelésért?

Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen szerződéses feltételeket szabott az önkormányzat a munka elvégzésével kapcsolatban, mert ha piaci árazás mellett ennyire elnyúlik a megvalósítás, akkor ott valami susmus lehet (nemvan, lehet). Alapvető projektvezetési ismeret, hogy egy projektet a megvalósítandó műszaki tartalommal, a rendelkezésre álló idővel és költségkerettel lehet meghatározni, illetve ezeket egymás kárára lehet megváltoztatni. Így, ha egy projekt időkerete a fent ismertetett módon elhúzódik, akkor elvileg lényegesen olcsóbban illene elvégezni, a szokásos piaci árak alatt.

Összességében négy dolgot illene megvizsgálni: ki teremtette meg a lehetőségét, hogy a lakosságnak indokolatlanul hosszú ideig kelljen elviselni a kényelmetlenséget; a szokásos piaci árakhoz képest hogyan árazódott a projekt; milyen pályáztatási körülmények között történt meg az alvállalkozó kiválasztása; kik azok, akik asszisztálnak az elhúzódó kivitelezésben. Az igazságnak szerves része, hogy a kivitelezéssel kapcsolatban laikus szemmel nem látni kivetnivalót: esztétikus, és külsőre jó minőségű munkáról van szó (csak egy piaci szereplő végezte :) ).