A pénteki nappal mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy mind a matolcsyzmus, mind az Orbán által vizionált országmodell megbukott. Unalomig ismert az elhibázott gazdaságpolitika ára, kezdve a forintárfolyamtól a CDS-felárig, az államkötvény kamatoktól a költségvetési megszorításig. Elég egy-két napot aludnunk, hogy számunkra is valósággá váljon a rémálom, a munkahelyek elvesztése, a gazdasági recesszió, az emelkedő üzemanyag és élelmiszerárak, a növekvő rezsiköltségek. Lehet még adócsökkentésnek és egyszerűsítésnek csúfolni az emelkedő számú és kulcsú adókat, de nem érdemes. Az emberek számára világos, hogy a téboly árát nekik kell megfizetniük; az Orbán-féle ellenségkeresés, kompromisszumhiány és gazdasági vakság mindannyiunk vállára súlyos terheket rak rá.

S miközben tudjuk, hogy borzasztó év vár ránk, hazaérve a kerületbe ugyanilyen állapotok fogadnak minket. Az egykor "béke szigeteként" emlegetett kerület mára szintén a téboly birtokává vált. A "kuplerájos" sztorival kezdődő gyűlöletkampány a Fidesz vezetése által a hatalomba kerüléskor is folytatódott, így elszámoltatás címen, az "egyértelmű" felhatalmazás alapján itt is megkezdődött a bűnbakkeresés és legendagyártás. A képességeikben nem bízó, valós alternatívával nem rendelkező Ughy-féle vezetés először  saját vérlázító juttatáscsomagjairól, majd az összes fidesz környékén valaha is megfordult káder elhelyezéséről gondoskodott. Kellettek ugye a helyek, így nem csodálkozott senki amikor a Hivatalból és tájékáról fürtökben rugdosták ki az embereket a leggyomorforgatóbb módokon. Nem átállottak - a párt hűbéreseként viselkedő kerületi sajtót felhasználva - minősített hazugságokat gyártani ellenfeleikről.

Ezt követően kezdődött az építkezés korszaka, amit két dolog határozott meg: az egyik, hogy ne úgy, mint az elődeink, a másik, hogy nem szabad a szélsőjobbosok kegyét elveszteni. Így fordulhatott elő, hogy a döntések mögött senki nem kereshetett gazdasági racionalitást vagy értelmet. Senki nem tudott két értelmes mondatot mondani a cégek összevonásáról, a kerületi gimnázium egyházi kézre való játszásáról, a megnyert pályázati pénzek visszaadásáról, az "idiótikus" mélységekbe forduló közbiztonsági modellbeli változásokról. Egy szűk kör, mindennemű konzultációt elutasítva, a szakmai apparátus meglátásait kizárva hozza meg döntéseit; a hatástanulmányok vagy elemzések hiányának felvetése már önmagában összeesküvés. Azért hozzák a döntéseket, mert ők tudják, hogy ez jó, akár a Matolcsy-érában.

Most meg lehet nézni, hogy az Ughy-Lévai tengely hova juttatta el a kerületet:

• a kerületi vállalkozók abszolút csalódottak, semmi munkában nem reménykedhetnek; tudják, hogy hazudtak nekik;
• az önkormányzati munkavállalók semmilyen megbecsülést nem kapnak; tudják, hogy hazudtak nekik;
• a kerületi lakosok lassan elfelejthetik a közbiztonságot, mint kifejezést; tudják, hogy hazudtak nekik;
• a kerületi lakosok minőségi közszolgáltatásokat nem kapnak; tudják, hogy hazudtak nekik;
• egyedül az elvakult fideszfanok nem csalódottak még, azt kapják, amit kértek: mantrát és cirkuszt.

Természetesen ezt a másfél évet nem lehet elhazudni. Mindenki számára világos, hogy az egyháznak tett folyamatos gesztusok, az utca és iskola átnevezések csak arra voltak jók, hogy palástolják a fideszes pártkatonák harácsolását, és a romló kerületi állapotokat. Mára eljutottunk oda, hogy a tehetségtelenség okán jelentősen nőtt a kerületi adósság - úgy, hogy az ég egy adta világon semmi érdemi fejlesztés nem történt -, önkormányzati adóbevételektől estünk el, megemelték a lakbéreket, és a legújabb városházi ötlet: emelkedik az vállalkozások által fizetendő iparűzési adó és bevezetik a telekadót.

Ne legyen félreértés! Teljesen nyilvánvaló, hogy a felületesen, vagy sehogy sem kidolgozott, slendrián döntéseknek itt is megvan a politikai felelőse: az Ughy és Lévai páros az, melynek működése óriási károkat okozott a kerületnek és a kerületi közéletnek. Az álláshalmozó polgármesternek és a gyűlölködő alpolgármesternek már kijelölték a politikai útját: ez a bóvlivá minősítés. Bóvli kormányzat, bóvli városvezetés.