Egyáltalán, mi a fontos hír a XVIII. kerületi "közszolgálati" sajtónak?

Ma reggel felcsillant a szemem, mikor az önkormányzat honlapját megnyitván, "Az utazók lelke" című cikkre pillantottam. Na végre, eljutott hozzájuk a Malév csődjének híre gondoltam, de lelkesedésem hamar lelohadt. Az önkormányzat sajtóosztályának repülőtérrel kapcsolatban most csupán a reptéri hitélet jutott eszébe. Hosszú interjút közölnek egy a Ferihegyi repülőtéren szolgáló lelkésszel, még véletlenül sem a Malév csődjével kapcsolatban. Pedig biztosan eljutott a reptéren rekedtek imájának tartalma a lelki atyához, amikor a jámbor lelkek a Malév csődjéről értesültek utazás helyett, és az nem a kormányunkat dicsérte.

Az Ughy Attila és társai által kézivezérelt sajtót nem érdekli, számukra nem hírértékű sem a csőd, sem az, hogy a Malév megszünésével egyidőben, akár többezer kerületi lakos munkahelye vált semmivé. 

Megjegyeznénk még, hogy a kerületi médiát az sem érdekelte, az sem érte el ingerküszöbüket, hogy a kerület egyik díszpolgára Tekes Nelly néni, 101 éves korában végleg eltávozott, és nem csak a kerületből. 

Szégyen, hogy ilyen a közszolgálatinak mondott sajtó a XVIII. kerületben (is).

Reménykedjünk, hogy lesz még Magyar Közlégitársaság.

Egy Malév 737-es pilóta beszámolója a tegnapi napról, és a "fekete sereg" kirepüléséről. forrás:airportal.hu

Kedves Barátaim, Kollégáim, Kedves Második Családom.

Mérhetetlen fájdalmat érzek legbelül és a mai napig nem tudom elhinni hogy ez tényleg megtörtént. Megtörtént és ÍGY történt meg. Nagyon sokáig bíztam reménykedtem abban, hogy lesz megoldás de péntek reggel telefonra keltem melyet először nem akartam elhinni. MEGÁLLT A CÉG  Rettenetes lehetett ezt eldönteni és kimondani hogy VÉGE. Elkeseredettség düh és sokk hatása alatt mentem ki és pakoltam a szekrényemet. Akkor kezdték keresni azokat a pilótákat akik visszarepülik a 737-eseket a bérbe adónak, tulajdonosnak, és nyilván az első reakciója mindenkinek az volt hogy nem, szó sem lehet erről. Miért mi adjuk az utolsó mindent eldöntő döfést magunkba?????.
Aztán valamelyest tisztultak a gondolatok eljutottak az információk, a fontos információk és úgy döntöttem, döntöttünk, részt szeretnék venni ezen a repülésen.
De ez nem csak az volt.
Du fél 5 körül gyülekeztünk a CREW CENTERBEN. Nevetgéltünk örültünk egymásnak izgalommal vártuk a dolgot. Aztán irány az APRON. Mindenki elfoglalta a számára kijelölt repcsit a szép, és talán akkor mindenki számára a legszebb fehér madarat a kék orrával, és a legszebb logóval a farkán amit valaha láttam gép farkán. Akkor már nem voltunk vidámak, de a feladatra való koncentrálás a kiszolgálás szervezése feledtette velünk az érzéseket. De ahogy Végig néztem az egymás mellett sorakozó gépeket belül éreztem ez nem jó így. Nagyon nem jó .
Aztán elindultunk szépen egymás után sorban elköszönve kihangsúlyozva a járatszám előtti hívójelet MALÉV. MALÉV. Jó érzés volt  Az út sima volt, kaptuk a direct-eket 300-400NM direct-eket mintha Ők is tudták volna, nem biztos hogy lesz még alkalom segíteni. Pedig nem kellett időre menni, nem volt utas csak mi ketten. A kapitány és első tiszt. És a madár, a fehér madár kék orral, BLUE NOSE.
Éjfél körül megérkeztünk EINN-be sorban egymás után szálltunk le szépen meggurítva ezzel is tisztelegve az elmúlt időszak felett. Megálltunk egymás után, sorban guruló utakon, álló helyeken, leállítottuk, kipakoltunk, kikapcsoltuk a fényeket, sötétbe burkolóztak a gépeink. Szörnyű érzés volt, OTT KELLETT HAGYNI ŐKET. Reménykedtünk még hátha jön egy telefon, GYERTEK HAZA GÉPESTÜL ez csak egy álom, vagy egy rossz vicc volt. De nem jött ilyen. OTT MARADTAK. Mindegyik.