Graffiti mindenhol
Örömmel számolt be nemrég az önkormányzati média arról, hogy a fővárosban végéhez ért a tavaly ősz óta tartó falfirkák elleni küzdelem, amely során a kiemelt jelentőségű belvárosi közterületeken közel hétezer négyzetméternyi felületet tisztítottak meg. Sajnos a központilag kivezényelt takarító brigádok hozzánk nem jutottak el, így ha lehet még nagyobb a kontraszt a pestszentlőrinci közterületekkel való összehasonlításban. Szemmel láthatóan kerületünkben sem elkötelezettség sem eszköz nincs a graffiti által jelentett kihívások kezelésére, így százszámra csúfítják nemcsak a közösségi épületeinket, de a magántulajdonban lévő ingatlanokat is a kéretlen dekorációk.
Az Üllői út és a lakótelepeinken kívül különösen fertőzött területnek számít a Bókay kert környezete, ahol lassan nem lesz szabad felület a többnyire éjszaka aktív, magukat művésznek tartó egyének számára. A sokáig közkedvelt „Bókay” rendkívül lezüllött az utóbbi másfél évben, minden bizonnyal a gazdátlanság érzete is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kerítése zarándokhely lett a festékszóróval és filctollal felszerelt, többnyire fiatal korúak számára. Pedig a firkálók elleni küzdelem nem olcsó mulatság, a fővárosi közterület fenntartó tájékoztatása szerint a takarítás négyzetméterenként – a tisztítás módjának függvényében – akár 2500 közösségi forintba is kerülhet. Pontosabban ennyibe is kerülhetne, ha az itteni vezetés akár egyetlen forintot is szánna Kerületünk arculatának szebbé tételére. Úgy tűnik az előljáróságot az sem zavarja, hogy az utóbbi hetekben rájuk nézve nem éppen hízelgő politikai tartalmú üzenetek is megjelentek a falakon.
A firkálással okozott kár szankcionálása a büntető törvénykönyvben is fel van sorolva, amely tettenérés esetén egy év elzárással is büntethető. Súlyosbító esetként műemlék, szobor, templom, sír megrongálásáért akár három év szabadságvesztés is kiszabható.
