Hála minden szentnek, hogy nem Pornóapátiban élünk együtt Csomó Tamással, mert akkor a hölgyek vérig sértődtek volna, hogy kiknek a városát tisztelhetik bennük.

 „Szeretettel köszöntök mindenkit a szentek városában – Pestszentlőrincen és Pestszentimrén” kezdte beszédét Csomó Tamás KDNP-s képviselő a kerületi majálison, az önkormányzat honlapjának beszámolója szerint.

Persze nyílván csak akkor ha Csomó Tamás „logikáját” magunkévá tesszük. Annak azért örülhetünk, hogy Wass Albertet talán nem a Mengyelejev féle periódusos táblán keresi Csomó úr, mert ő meg is találná.
Csak emiatt talán még nem ragadtunk volna billentyűzetet, de Csomó úr itt még nem hagyta abba szónoklatát. Elmondta, ez a nap bizony nem a munka ünnepe, hanem  „ez a nap Munkás Szent József ünnepe”.

Tehát ennek alapján felejtős az a „kommunista csökevény”, hogy május elseje a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni.

Ezzel szemben mi az igazság? Nos csak annyi, hogy a katolikus egyház  Jézus nevelőatyjára, az ácsra emlékezve. Munkás Szent József ünnepét 1955. május 1-jén rendelte el XII. Piusz pápa. Korábban a szent tiszteletének hónapja általában március volt, Magyarországon is.
Tehát sok évtizeddel később tette e napot katolikus ünneppé XII. Piusz pápa.
Mindenképpen Csomó Tamás érdemei között kell azt említenünk, hogy Május 1 tiszteletére még nem akart mondjuk felvonulás helyett körmenetet rendezni az ünnepen.
 Félre értés ne essék, tiszteletben tartjuk a katolikus egyház ünnepeit, de  Csomó úr is tisztelje meg a május elsejét azzal, hogy a jövőben nem akarja elvenni a munkások ünnepét.

Csomó Tamás késöbb arról értekezett, hogy  „A magyar már csak olyan, hogy a munkát egy kis tétlenséggel ünnepli, de véleményem szerint nagyon helyes így: a pihenésre, az együtt töltött időre is nagy szükségünk van. Azt pedig látni fogják, ma is elég sokan dolgoznak azért, hogy mi jól érezzük magunkat – mondta.”  Azt ne tőlünk kérdezze a nyájas olvasó, hogy Csomó Tamás mit akart mondani ezzel a se füle se farka katyvasszal.

„Néhány edzettebb fiúgyerek nem bánta, hogy a déli verőn felhevült a műanyag”, tudósít K.Gy., és csak reménykedni tudunk abban, hogy nem az inkvizíció kapott új életre a a Bókay kertben.

K.Gy. helyszíni tudósító újságíró megcsodálta, Erzsi néni 12 éves kis unokájával Csengével a bogrács színpadon Keresztes Ildikót, Vastag Tamást és Takács Nikolast, „− A szívemből énekel – mondta, és Csenge helyeslően bólogatott”.

Vajon mennyire bólogatott volna helyeslően Csenge, ha a fenti sztárokat a nagyszínpadon nézte volna meg, ahol valójában felléptek, mert bizony a bogrács színpadon csak lelki füleivel láthatta szegény kislány, ha szabad K.Gy kép és egyéb zavaraival élnünk?

 Ne legyünk igazságtalanok, mert történtek tragédiának tűnő események is, de hála a gondviselőnek, jól végződtek. „A négyéves Anna például: hosszan figyelte a trambulinon ugrálókat, és mire észbe kapott, a hűs édesség már a földre hullott. De volt happy end: apa vett neki másikat.”  nyugtatott meg minket a sztárújságíró K.Gy.