Két évvel az első esetek nyilvánosságra kerülése után az osztrák közvéleményt továbbra is foglalkoztatják az egyházi személyek által a múltban elkövetett megrontások, gyerekmolesztálások. Az osztrák társadalom kísérletet tesz a történtek feldolgozására, ahogy egyre többet foglalkozik intézeti gyerekek által átélt bántalmazásokkal is.

Németország és Hollandia után 2010-ben Ausztriában is egymás után számolt be a sajtó olyan esetekről, amikor katolikus egyházi személyek vagy egyházi intézmények dolgozói bántalmaztak, rontottak meg vagy molesztáltak szexuálisan gyerekeket. Az egykori áldozatok közül, évtizedekkel a történtek után, sokan fordultak közvetve vagy közvetlenül a sajtóhoz. A botránysorozat egyik következményeként minden korábbinál többen léptek ki az egyházból.
    
A bécsi főegyházmegye felkérésére, a sokasodó bejelentések kivizsgálására alakult bizottság a múlt héten ismertette első jelentését. Eddig ezerkétszáz panaszt vizsgált meg, ezeknek mintegy felét találta megalapozottnak a bizottság; összesen nyolcmillió euró kártérítésről született döntés. Más esetekben az egyház az áldozatok által igénybe vett pszichológiai tanácsadást finanszíroz, erre a célra eddig kétmillió eurót hagytak jóvá. Az év végéig a bejelentések fennmaradó részét is fel akarják dolgozni.
    
Leggyakrabban 10-13 éves fiúk szenvedték el a bántalmazásokat, visszaéléseket. Az esetek közel fele az 1960-as években történt, igen gyakran ismétlődően, átlagosan négy éven át. Az 1990-es évekből húsz, az 2000 óta eltelt időszakból öt esetet jelentettek.
    
"Leomlott a hallgatás fala" - fogalmazott Waltraud Klasnic, a bizottság elnöke, amikor a jelentést átadták Heinz Fischer államfőnek. Klasnic hatékonyabb megelőzést szorgalmaz, valamint azt, hogy az egyház fordítson nagyobb figyelmet a problémára.
    
Kevésbé elégedett az esetek kezelésével az Egyházi Erőszak Áldozatainak Platformja nevű civil szerveződés. A platform kétségbe vonta Klasnic függetlenségét az egyháztól, mivel korábban a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) tartományi politikusa volt. Bírálják a bizottság munkáját, állításuk szerint mintegy negyven, gyermekeket bántalmazó vagy megrontó pap tölt be ma is lelkészi hivatalt az országban.
    
Visszaélések nem csak egyházi intézményekben történhettek, amint arra a híres Wiener Sängerknaben fiúkórus két volt növendékének panasza is ráirányította a figyelmet. Az intézet alapos vizsgálatot ígért, miután a két egykori kórustag megaláztatásokról, nemi és fizikai erőszakról számolt be egy újságnak.
    
A bécsi önkormányzathoz 2010 óta ezeregyszázan fordultak intézetekben elszenvedett hasonló, múltbeli sérelmekkel. Szinte kivétel nélkül valamennyi esetben megállapítható volt, hogy lelki vagy fizikai erőszakot szenvedtek el az egykori növendékek, és mintegy felük szexuális visszaélés áldozata is volt. Félezer panaszos számára ítéltek meg kártérítést, és közel négyszáz esetben pszichoterápiás kezelésért járó költségtérítést. Összesen 17 millió euróra rúg a kártérítés összege.
    
Az intézetek legalább egy részében az erőszak a nevelés mindennapos eszköze volt. Az ötszáz oldalas jelentésben súlyos fizikai és lelki bántalmazás eseteiről, vasfegyelemről, evésre kényszerítésről és szexuális jellegű erőszakról írnak. Egy intézet esetében gyermekprostitúció gyanúja is felmerült.
    
"Felfoghatatlan mértékű történelmi katasztrófa" - összegezte a jelentést a bizottság elnöke, Reinhard Sieder az osztrák rádió beszámolója szerint.

Magyarországon egyelőre nincs törekvés a hasonló esetek előfordulásának felderítéséről.