A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 2012-ben az általános iskolások számára másodízben hirdette meg a Határtalanul pályázatot, hogy az így nyert pénzből lehetősége legyen a gyerekeknek eljutni határon túli magyarok lakta területekre. A program célja a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővítésének elősegítése.

Büszkén mondhatjuk, hogy iskolánk, a Bókay Árpád Általános Iskola, idén másodszor is elnyerte a megpályázott összeget. Így igen szép, tartalmas tanulmányi kirándulást szervezhettünk hetedik osztályos diákjainknak.

Abból indultunk ki, hogy a név kötelez. Iskolánk névadója, Bókay Árpád orvosprofesszor gyakran megfordult Erdélyben, egy ideig Kolozsváron volt orvosprofesszor. Igen jártas volt a balneológia tudományában, azaz tanulmányozta és leírta a forrásvizek, gyógyvizek jótékony hatását. Adott volt tehát a helyszín és a téma, amelyhez kialakíthattuk a tanulmányút programját.

A tanulók már jóval az utazás előtt csoportokba szerveződtek, és könyvtári kutatómunkát végezetek az általuk választott témákban. Voltak, akiket Erdély földrajza érdekelt, míg mások a néphagyományokból, történelmi eseményekből készültek fel. Ebben szakavatott muzeológusi és néprajzos segítséget is kaptak. Végül még vetélkedőt is szerveztünk az összegyűjtött anyagokból, hogy minden csoport előzetes ismeretekkel indulhasson a várva várt útra.

Szeptember végén egy csodálatos hetet tölthettünk el Székelyföldön. A szállásunk Tusnádfürdőn volt, a Szent Kristóf panzióban, amelynek tulajdonosa és minden dolgozója olyan szeretettel fogadott minket, amely igazán példaértékű és szívet melengető. Ott tartózkodásunk alatt minden kívánságunkat teljesítették, pedig nem volt könnyű az étkezések időpontját hozzáigazítani a mi sűrű programunkhoz. Minden este finom, meleg vacsorával vártak bennünket. Még zakuszkát, csorbát és pityókalevest is ettünk, ami helyi specialitás, ám a gyerekeknek nagyon ízlett. Általában mindent megettek az amúgy válogatósnak tartott kamaszok, sőt az utolsó napon a konyhás nénik egész heti munkáját vastapssal jutalmazták. Ugyanilyen elismerésben részesült a két helyi idegenvezetőnk is, akik nagyon színvonalasan mégis „gyereknyelven” tudták átadni azokat az ismereteket, amelyek egy-egy nevezetes helyhez, földrajzi érdekességhez kapcsolódtak. Ráadásul ízes székely nyelvjárásban beszéltek. Sok székely kifejezést megtanítottak a diákoknak, akik lelkesen igyekeztek még a helyes hangsúlyozást is elsajátítani.

A hét minden napja szigorú napirend szerint telt el. Reggeli után városnézésre, múzeumlátogatásra, természetjárásra indultunk. Az ebédünket útközben fogyasztottuk el. A nevezetes helyeken műsoros megemlékezést, koszorúzást tartottunk. Fehéregyházán a Petőfi-emlékműnél, Farkaslakán Tamási Áron sírjánál, Szejkefürdőn pedig a legnagyobb székely: Orbán Balázs emlékművénél róttuk le tiszteletünket. Madéfalván a Siculicidium, Nyerges-tetőn pedig a szabadságharc áldozataira emlékeztünk.

Bejártuk a Békás-szorost, sétáltunk a Szent Anna-tónál, megcsodáltuk a Gyilkos-tó haragoszöld víztükrét. Felmásztunk a torjai büdösbarlanghoz, felkapaszkodtunk a csíksomlyói kálváriadombra. Kézdivásárhelyen bejártuk a céhes múzeum minden zegzugát. Jártunk Nagyváradon, Szárhegyen és Segesváron. Kolozsvárt sajnos csak a buszból láthattuk, mert akkor éppen szakadt az eső. Parajdon a sóbányában szinte mindenki megnyalta titokban a falat, hogy valóban sóból van-e. Csernátonban kivételes élményt jelentett számunkra a Haszmann Pál Múzeum. Nemcsak a környezet elbűvölő bája, és a gyűjtemény bámulatos sokszínűsége, gazdagsága nyűgözött le mindnyájunkat, hanem a múzeum jelenlegi vezetőjének: Pali bácsinak frappáns „etikaórája” is, amelyben irodalmi, történelmi témákat érintve olyan leckét kaptunk hazaszeretetből, emberségből, hitből, amelyet biztosan nem fogunk elfelejteni.

Csíkszentsimonban barátságos focimeccsre került sor a helyi, Endes József Általános Iskola diákjai és a mi hetedikeseink között. Tusnádfürdőn pedig a Böjte Csaba által patronált gyermekotthonba látogattunk el. Tanítványaink már itthon összegyűjtötték azokat a könyveket és játékokat, amelyeket a gyermekotthon lakóinak szántak. Öröm volt látni az apróságok mosolyát, amellyel fogadták az általunk vitt ajándékokat. Megható volt az a kedvesség és bizalom, ahogyan ezek a kicsik kézen fogták a mi diákjainkat, és körbevezették őket az épületben.

Emléktúránk legtöbb állomásán vízmintát vettünk a helyi borvízkutakból és tavakból. Ezeket a mintákat esténként egy-egy tanulócsoport elemezte egy mini laboratóriumi eszköz segítségével.

Vacsora után következett még az útinapló írása, majd egy-egy földrajzi, történelmi, nyelvészeti vetélkedő az aznap látottak, hallottak alapján.

A hét végére a tanulók és mi tanárok is alaposan elfáradtunk. Ám ez a sok-sok élmény megérte a fáradságot.

Meggyőződésem, hogy a gyerekek annyi ismeretet, tapasztalatot, érzelmi töltést kaptak a kirándulás egy hete alatt, ami felér félév iskolapadban töltött idővel.

Talán nem véletlen, hogy az egyik tanulónk útinaplójába éppen a következő idézetet választotta, amelyet a csernátoni múzeum falán talált:

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres Sándor)