2013. jan 04.

Sms-ben rúgták ki.

írta: Lmagazin
Sms-ben rúgták ki.

nádas_robert.JPGMegdöbbentő levelet kapott szerkesztőségünk. A Városgazda Nonprofit Zrt. egyik volt munkavállalója arról tájékoztatott minket, hogy 2012. december 31-én sms-ben rúgták ki munkahelyéről.

Az ügy külön pikantériája, hogy a felmondó sms-t küldő cég humánpolitikai vezetője, Nádas Róbert (képünkön) Banyár László vezérigazgató javaslata alapján 2012.-ben az év dolgozója lett a Városgazda Nonprofit Zrt.nél. A Nádas - Érces duó tevékenysége már sokak előtt ismert kerület szerte. Több tucat munkavállaló volt elszenvedője a sok esetben törvénytelen, és az embereket megalázó bánásmódjuknak.

Mindenesetre sokat elárul Banyár László és a Városgazda erkölcsi értékeiről, hogy olyan embert tüntetett ki az év dolgozója címmel, akinek a tevékenysége elsősorban embertársai megalázásáról, megfélemlítéséről szól. Gratulálunk!

A volt munkavállaló levele itt olvasható:

Újévi köszöntő

A köztársasági elnök úr televíziókban nemzetéhez szóló elhangzott újévi beszédében azt mondta, szilveszter az öröm ünnepe, a jókívánságok éjszakája. „Az elmúlt percekben a levegő megtelt az újévi trombiták hangjával, hogy régi szokás szerint távol tartsunk minden rosszat újszülött esztendőnktől, és hogy világgá kürtöljük, mennyi személyes és közös reménnyel vágunk neki az új évnek" . Majd később így folytatta: „Nagy erő van e pillanatban, ami életünket és világunkat is formálni képes. Áder János rámutatott: jót kívánni egymásnak többet jelent, mint legszebb reményeinknek hangot adni, „mert azt fejezzük ki vele, hogy ezekben a percekben mi mindannyian egymás javát akarjuk". 
Kis családommal 2012. év utolsó napjaiban rokon látogatásra és hazai tájon való feltöltődés miatt hazalátogattunk Gyergyószékbe. Mindannyian vágyakoztunk haza, felkeresni, megölelni távol élő szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket, temetőben nyugvó családtagjainktól sem feledkezve meg. Igaz várakozást keltett bennünk, hogy jó érzéssel töltsük velük együtt azt a különleges óév búcsúztató éjszakát is, mikor kétszer koccinthatunk a pezsgős pohárral, egyszer a székelyek himnuszát, másodszor - egy óra múltán - a "magyarokét" énekelve el. A vágyakozással teli örömbe azonban eddig sosem érzékelhető üröm keveredett szűkebb, ami mint az epe keserűvé tette a jövőbeli hitemet, megkérdőjelezve hazámhoz, nemzettársaimhoz való tiszta szívbéli ragaszkodásomat.
Azon a bizonyos december utolsó napjának kora délutánján a gyergyóditrói temetőben búcsúzódtunk, mondtunk el egy imát feleségem szüleitől, midőn megcsörrent a mobil telefonom. A munkahelyem, a Városgazda Zrt. humanpolitikai osztályának vezetője szólt hozzám elég száraz, hivatalos hangon. Bemutatkozása után megkért, hogy legyek oly szíves és egyeztessük le elérhetőségemet, így a villámpostai címem, a munkahelyi és a magán telefonszámom tekintetében. Én tisztességgel közöltem felé, hogy amin hívott telefon a sajátom, a cégemtől telefont nem kaptam amióta a Városgazda Zrt-nél vagyok 2012. év október elsejétől - kertészeti csoportvezetőként vállaltam munkát agrármérnöki végzettséggel - , s az e-mail címem megegyezik azzal, amiről tud. Nyomatékosan megkért az osztályvezető úr, hogy jelezzek föltétlen vissza neki, ha megkapom az általa elküldendő sms-t és villámpostai üzenetet. Így visszagondolva elrebegtem felé még egy BÚÉK-ot, de talán a nagy semmibe, mert a válasz erre már csak a szaggatott, ütemes kattogó hang maradt. Pár percig ácsoroghattam bambán feleségem oldalán a havas, kb. -20 fokos hidegben, de az agyamban a szinapszisok (idegvégződések ingerület átadó helye) gőzerővel munkálkodtak a végeredmény kimunkálásán, ami végül meg is született. A cégem nem feledkezett el rólam, s valószínűleg többi dolgozójáról sem, hisz jó kívánsággal teli sms és e-mail üzenettel akar kedveskedni, s lám a humánpolitikai osztály vezetője bizony szabadnapját feláldozva sorra küldi el maga, vagy csapatával a reményteli jövőképet. Mivel hasonló gesztusról már hallottam, erre az esetre gondolván megtelt szívem melegséggel, s vidám hangulattal jártam az utamat nejemmel. Egy közeli ismerősünknél tartózkodtunk többed magunkkal, amikor megérkezett az sms. Gondoltam felolvasom mindenki előtt a cégem új évi köszöntőjét. Bele is kezdtem, de a hangom kezdett elcsuklani, majd elhalkulni. "Tisztelt Gaal István! Ezuton értesítem, hogy munkaltatoja, 2012. oktoer 1. napjan kezdodott munkaviszonyanak azonnali felmonassal történo megszüntetésérol hatarozott a mai napon a munkaszerzodésébe foglalt probaido kikökésre tekintettel. Jelen nyilatkozat megtételére Banyar Laszló vezérigazgato ur meghatalmazasa alapjan kerül sor. Jelen nyilatkozat megküldésre kerül az Ön gaalisti@freemail.hu e-mail címére, illetve mind a céges, mind a saját telefonjara. Dr. Nadas Robert." 
Nem kívánok senkinek sem hasonló érzést a hangtalanul befejezett, magyartalanul, helyesírási hibáktól hemzsegő szöveg elolvasása után. Bizony nem jeleztem vissza Dr. Nádas Róbertnek, ahogy ő szerette volna. Egyszerűen sem ő, sem az azonnali visszahívás gondolata nem járt a fejemben. 3 hónapos próbaidőm leteltének az utolsó napjának hátralévő órájának egyikén a megérdemelt szabadságolásom ideje alatt közölték azonnali felmondásomat mindennemű indoklás nélkül. És mindezt állítólag a jogszabályoknak maradéktalanul megfelelve és végrehajtva. Így lettem kipenderítve a munkavállalói alomból pillanatok alatt. A humánpolitikai osztály vezetője mivel nem jeleztem vissza, volt oly szíves felhívott kis idő multán, kedvesen érdeklődve a "jókívánság" csomag érkezése felöl. Tudtomra adta ugyanakkor, hogy a nyilatkozatot mint közvetítő küldte el számomra. Amikor Pilátus római helytartó elé vitték Jézust, és Ő nem akart felelősséget vállalni a haláláért, akkor hozatott egy tálat vízzel és megmosta a kezeit, kifejezve ezzel azt, hogy ártatlan ennek az embernek a halálában. Az osztályvezető hasonlóan viselkedett, amikor kinyilvánította "halálos ítéletemet". A legfájóbb igazán nem is a nyilatkozat volt, hanem annak időzítése. Mélyen etikátlannak éreztem akkor, s még most is annak közlésének idejét és módját. Nem kívánom ecsetelni hogyan töltöttem onnantól kezdve napjaimat Székelyhonban.
Okulásként írtam meg történetemet, hisz úgy gondoltam mindnyájunkat érhet effajta "boldogság bomba" támadás. Beszámolómat szintén a köztársasági elnökünk köszöntőjében elhangzottakkal folytatnám: "Sohase adjuk föl álmainkat! Ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, mindig legyen erőnk ismét talpra állni!" Tisztelt Köztársaság Elnök Úr! Én megfogadom a tanácsát, s ahogy eddigi életemben eddig is lelkiismeretemtől, humán beállítottságomból adódóan küzdeni fogok álmom megvalósításán, ami remélem nem csak álom marad csupán, hanem egyszer valósággá is válhat. Egy olyan hazában szeretnék végre élni családommal, honfitársaimmal, ahol a tisztesség, becsület mellett az emberség is hangsúlyt kap. Egy olyan nemzetet szeretnék jövőképként magam előtt látni, ahol a globalista, gyökértelen, sem embert, sem Istent nem tisztelő fertő helyett az emberi méltóságon nyugodna minden, beleértve a munkakörülményeket is. Hisz nem rabszolgának születtünk erre a világra, kit "csere alkatrészként" a lejárati idő előtt kidobásra lehet ítélni, még ha a mai állás szerint jogilag ez bűntelen tettnek is minősül. A köztársasági elnök úr szavaival élve: "Mert mindennél nagyobb erő lakozik az egymás iránt érzett szeretetben és jóakaratban". 

Gaál István 50 éves pestszentimrei friss munkanélküli
Szólj hozzá

városgazda banyár városgazda zrt banyár lászló nádas róbert