Mindennapi sikereink

Óriási sikerként jelentette be a minap Matolcsy miniszter, hogy az előírtnál két héttel korábban utalták át az IMF hitelének időszaki törlesztőrészletét, ezen túl  a miniszterelnök, Orbán Viktor is folyamatosan küzd az államadósság ellen, amely megbénítja, "adósrabszolgaságra kényszeríti országunkat".

Természetesen az államadóssággal vívott küzdelmünknek megvan az ára. A nemzet vagyonáról nem készülnek heti becslések, de nem kell túl erős fantázia ahhoz, hogy lássuk: a dilettáns gazdaságpolitika és a sehova nem vezető célok miatt folyamatosan szakad össze, értéktelenedik el a nemzeti vagyon.

A vállalkozói szektor gyötrelme, a fokozódó munkanélküliség, az üzleti bizalom hiánya mellett az elmúlt három évben súlyos veszteségek keletkeztek a nemzeti vagyonban kezdve a csökkenő ingatlanáraktól, az elértéktelenedő cégeken át, a lerongyolódó infrastruktúráig és közszolgáltatásokig.

Ha számba vesszük, hogy manapság BKV-ra ülni, vagy a belvárosba hajtani egy kalandtúra, az autópályákon 80 km/h-s (!!!) sebességkorlátozások vannak, a kórházak adósságállománya a plafont verdesi és a betegeknek kell már a legalapvetőbb eszközöket is magukkal vinni egyértelművé válik, hogy az újabb és újabb megszorítások óriási belső adósságokat generálnak, melyek apasztják a nemzeti vagyont.

Az adósságcsapdából való kitörés mára olyan jól sikerült, hogy a középosztály alól is kicsúszott a talaj, a helyzet annyira súlyos, hogy a középosztály gyermekei közül is sokan éheznek, és több mint 4 millió ember él a szegénységi küszöb alatt!!!

Másoknak is sikerült

Az államadósság csökkentés és a szabadságharc korábban már sikerült egy szomszédos ország karakteres vezetőjének, Nicolae Ceaușescunak, aki a nemzetközi hitelek visszafizetésének egy éves évfordulóját sem tudta megvárni, mert a nép lincshangulata elől menekülve elfogták és kivégezték. A "Kárpátok géniusza" addig törlesztett, amíg a románok majd éhenhaltak, az ország a végletekig lepusztult, intő példát mutatva a környező országok lakosainak.

De az adósság elleni harc mindennapjai mellett, szükség volt arra, hogy az ország lakossága büszke lehessen és láthassa a fényt az alagút végén. A román népnek talán sosem volt annyi sikere a sportban (labdarúgásban, tornában, olimpiákon), mint Ceaușescu idején. A Kondukátor azonban hitet is akart adni népének, így Bukarest központjában megkezdődtek a Népek palotájának építkezési munkái. Az építkezés 1980-ban kezdődött, de a "híres adósságcsökkentő" már nem lehetett jelen, amikor a Parlament 1990-ben átköltözött az épületbe, amely még sokáig emléket állít a diktátorok eszetlenségének.

Helyi szinten is ezzel tematizálnak

A központi irányítás alatt működő Fidesz helyi szervezete is átvette az orbáni modellt, mivel a "Kedves Vezető" brüsszeli látogatását követően úgy döntött, hogy egy kurucos csellel mostantól nem államadósságot fog növelni, hanem államadósságot csökkent. Miután Ughy Attila mindenféle borzalmas összegekkel nyilazta (ha kellett árfolyammal, ha kellett jelenértékkel trükköztek, hogy minél nagyobb legyen a borzalom), a bukott szocialistákat, nekikezdhettek az adósságcsökkentés könnyen kommunikálható és baltaegyszerűségű programjához. Ennek lényege, hogy semmire sincs pénz, amihez nekik nincs kedvük adni. Városüzemeltetés, nincs pénz!; szociális kiadások, nincs pénz!; oktatás, nincs pénz!; méltányos bérek, nincs pénz!

De ha a hetedik fizetést, költségtérítést kell felvenni, akkor van!; ha médiára kell, akkor van!; élő betlehemre, van!; költöztethető jégpályára, van!; utcaátnevezésekre, van!, utazgatásokra, van!; simicskás hirdetésekre, van!

Ahogy tőlünk keletebbre, szimbólumokra nálunk is mindig van pénz és lesz is. Így felépülhetett a hatodik kerületi '56-os emlékezőhely, a "Bazaltkocka". Nyilvánvaló, hogy sokak számára kulcsfontosságú az összetartozás, a valahova tartozás érzete, az ősök tisztelete, a hősi múlt megélése. Ez sokat segíthet annak elviselésében, hogy a közszolgáltatások és az infrastruktúra - ahol nem kap uniós forrást - rohamosan romlik, a szociális háló darabokra szakadt, ingatlanjaink elértéktelenednek, vállalkozásaink ellehetetlenülnek, lehetőségeink a végletekig beszűkülnek, azaz a nemzeti vagyon értéke zuhan. Ennek mentén kell értékelni, hogy majd Európa-bajnokok vagyunk adósságcsökkentésben. De milyen áron?

Nyertesek is vannak

Az adósság elleni harc terhét nem egyenlően kell viselni, míg egyesek a hetedik állásukban szolgálják a nemzetet, mások százmilliárdos megrendeléseket kapnak, és pénzük jelentős részét külföldre hordják. Egy elszegényedő országban, az elértéktelenedő javakat pedig fillérekért vehetik meg azok, akik jó időben sok pénzzel rendelkeznek. Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ez Simicska és Orbán Magyarországa 2013-ban. Ezért kell pénzügyi szabadságharcot vívni, ezért kell a külföldi befektetőkkel küzdeni, hogy fillérekért lehessen megszerezni az ország erőforrásait.