Újabb nevekkel bővült az önkormányzattól és a kerület vállalatától fejvesztve menekülő vagy éppen elzavart kollégák névsora. Legutóbb például a Városgazdától távozott egy  fotóriporter, akinek a helyére Ughy Attila ismerőse került, mindössze havi 680 ezer forintért. Ebből a megalázóan szerény összegecskéből még egy Zsiga Marcell nevű közmunkás is csak tizenhat és félszer tudna megélni egy hónapban. 

Új bloggal bővült a kerületi híreket, eseményeket feldolgozó (és a jövő számára intő figyelmeztetésként megőrző) internetes könyvtár. Ezúttal az önkormányzat fotóriportere (Rúzsa István) indított oldalt. Nem azért, mert hirtelen grafománia hatalmasodott volna el rajta, hanem azért, mert elkeseredését, csalódottságát csak így tudta világgá kiáltani. Indító bejegyzésének apropója ugyanis, hogy szolgálataira a továbbiakban nem tart igényt korábbi munkáltatója. A bejegyzés kapcsán igyekeztünk utánajárni az ügy hátterének, és megdöbbentő információkra bukkantunk. Az elbocsátott - születése óta kerületi lakos - fotós helyére egy XV. kerületi illetőt talált Sütő-Nagy Zsolt Városkép főszerkesztő, aki igyekszik megszolgálni a bizalmat, és folytatja a bicskanyitogató hagyományt: "gyüttmentekkel" telepakolni a kerületet. Olyan emberekkel akik nemhogy azt nem tudják, hol a fiú vécé a hivatalban, de azt sem, hogy hol van egyáltalán a hivatal. A frissen érkezett kollégával kapcsolatban ugyanis két dolgot már egészen biztosan állíthatunk. Az önkormányzat több vezetőjéhez hasonlóan neki is az volt az első kérése, hogy a google maps-on mutassák meg neki, hogy pontosan hol is van a XVIII. kerület. A másik, hogy az alapvető kerületi ismertséggel sem rendelkező kolléga havonta 680 ezer forintot számlázhat munkájáért. Érzékletesebben: 16 közmunkás bérét, azaz 14x47000 forintot. Ughy Attila és Kucsák László országgyűlési képviselőtársa, bizonyos Zsiga Marcell, aki szemrebbenés nélkül volt képes azt állítani a kamerába, hogy 47 ezer forintból meg lehet élni,  állítólag elsírta magát a hír hallatán. 

A távozók sorát bővíti Ughyék "díszmalévosa" is, azaz a Városgazda Zrt. egyetlen olyan munkatársa, akit a MALÉV csődjét követően a bedőlt légitársaság munkatársai közül az önkormányzat vállalatához felvettek. Az ügy előzménye, hogy kerület szerte nyilvánvalóvá vált, hogy a városvezetés nem tett semmit a Malév és a Dunaferr munkavállalóinak megmentése érdekében. Az ügy pikantériája, hogy a most távozó hölgyet használták fel annak bemutatására, hogy a kerület vezetése mennyire elkötelezett a volt malévosokkal  szemben. A Városgazda titkárságán dolgozó kollégát az önkormányzat narancssárga sajtója mint véres kardot mutogatta annak bizonygatására, hogy nem igaz, hogy nem segítenek a malévosokon. Távozásával újabb porszem került a narancssárga sikerpropaganda egyébként is nevetségesen nyikorgó gépezetébe.