„Sportolni nem csak tornateremben lehet, hanem más helyszíneken is, számos lehetőség kínálkozik” - mondta egy bölcs.

A körzetes iskolákban 1900 leendő elsősnek nem jutott férőhely.

Már várom a nyilatkozatot: „Oktatni nem csak tanteremben lehet, …”

Kéremszépen, egy jó testnevelő tanárnak nem kell tornaterem, meg labda, meg felemás korlát. Lólengéshez sem kell drága eszköz, hisz ott az igazi lovaglás, igazi lóháton.

Az a sok drága technika csak gátolja a sportolást.

„A jó testnevelő tanárok csodákat tudnak művelni nemcsak a gyerekek fizikai fejlesztésében, hanem morális nevelésében is.”/Hoffmann Rózsa/

Új értelmet nyer a régi dakota mondás: „A magyar labdarúgásnak is az egyik legnagyobb problémája a labda, ha az nem lenne, sokkal eredményesebbek lennénk.” Ami régen fanyar humor volt, ma doktrínává lép elő: magyar ember labda nélkül is tudjon bőrt rúgni!

Ahogyan a labdarúgásnak a labda, az iskolának ma a legnagyobb problémája a gyermek. Mennyivel könnyebb lenne, ha kevesebb lenne belőle! Közben a társadalompolitika a sokgyermekes családokat támogatja, persze ha egy mód van rá, ne legyen cigány, mert azt jobbról nem szeretik… nehéz kettős feladat. Arról is elegánsan hallgat a kormány, hogy ők maguk zúdították rá az évről-évre csendben „parkoltatott” évvesztes gyerekeket az első osztályokra.

Sok lett a diák, megfogyatkoztak a tanárok (vajon ki kényszernyugdíjazta őket?), így hirtelen ki kellett találni valami praktikusat és – ez szakpolitikai kategória? – magasztosat.

A tornaórák az egészségmegőrzés érdekében, a választható etika vagy hit- és erkölcstan foglalkozások pedig a lelki fejlődés nevében veszik el az órakeretet a közismereti tantárgyaktól (matematika, magyar nyelv és irodalom, történelem, idegen nyelv és természettudományok), hiszen ezeket is az iskolák tanítói, tanárai fogják tartani. A szükséges tárgyi feltételeket viszont mindkét esetben az oktatási intézmény köteles megteremteni – folyamatosan bővülnek az ellátandó feladatok, de hozzá sem a finanszírozás, sem a technikai feltételek nincsenek meg. Nincsenek tornatermek, nincsenek tantermek. Már lakásokat alakítanak át osztályteremmé.

De kéremszépen, a jó pedagógusnak nem kell iskola sem, majd megoldja a parkban, a lakásán, a szomszéd autójában (Belügyminisztérium SMS-e: „szálljon át másik autóba”) . Minek mindenféle szaktanterem, kémiai labor, fizikaterem, számítástechnikaterem… Bejelentkeztek a gój motorosok is: a gázügyi szakosztály büszke tagjai társadalmi munka keretében mutatnának be egymáson kémiai, fizikai és biológiai kísérleteket.

Az irodalom házi feladatok megoldását Schmitt "Ctrl+C-Ctrl+V" Pál támogatja, matekból és erkölcstanból Zsiga Marcell és Lázár János lesznek a kisdiákok védőszentjei.

Egyik kolléganőm most íratta be kisfiát az első osztályba. Közben úgy érezte, hogy olyan kérlelhetetlen és rugalmatlan eljárásban részesültek, mintha a kicsit nem is iskolába, hanem a katonasághoz íratta volna be.

Így lép át lassanként az egész társadalom egy új világba: „a civil életből a katonaiba, a gyermekkorból a felnőttek világába, vagyis a védettségből az egyéni helytállást követelőbe, a szabadságból az alávetettségbe és kiszolgáltatottságba. Valami lényeges végleg múlttá válik, valami addig ismeretlen és elképzelhetetlen világba kell átlépni, és ez kétségtelenül határhelyzet és korántsem könnyű. Ez az átlépés mássá tesz, mássá tehet.”

Teher alatt nő a pálma és a belülről vezérelt személyiség. Kérdés, hány évtized múlva érik meg a társadalom, és fogja fel végre:

 „A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.”/Ottlik Géza: Iskola a határon/

Ferencz István