„Elhull a virág, eliramlik az élet” mondja Petőfi híres Szeptember végén című versében. Mi is szomorúan vehetjük tudomásul ezen sorok igazságát, hiszen elment közülünk Hartai Sándor, a Karinthy Frigyes Két Tanítási Nyelvű Gimnázium alapító igazgatója.

Halála után mindenkiről kiderül, hogy milyen nagyszerű ember volt, okos, tisztességes, megértő, méltó mindannyiunk tiszteletére. Hartai Sándor esetében nem kell udvariaskodnunk, mert őszintén kijelenthetjük, hogy ilyen ember távozott közülünk.

Tanítóként alsó tagozaton kezdte, majd sok-sok tapasztalatszerzés után lett a Fazekas Mihály Gimnázium tanára, ahol tanára volt az akkor induló matematikai osztály azóta világhírűvé lett diákjainak, később pedig mai politikusok és tudósok lettek tanítványai.

1986-ban lehetőséget kapott egy külvárosi gimnázium vezetésére, s az 1987-ben induló angol kéttannyelvű képzés bevezetésére. Ez a képzés 1993-ban kibővült a német két tanítási nyelvű tagozat bevezetésével. Ezután az iskola joggal vált az idegen nyelvű középiskolai tanítás egyik hazai fellegvárává. De az innovatív gondolkodás és az állandó új utak keresése, amelyek oly jellemzőek voltak rá, azt eredményezte, hogy kollégáival együttműködve elérték, hogy a Karinthy bevezethette a Nemzetközi Érettségi rendszerét, amely az iskolát nemzetközileg is jegyzett intézménnyé tette.

Mindezt ügyes diplomáciával, szívós aprómunkával kellett elérni, amelyhez óriási türelem, kitartás és olykor ravaszság  is párosult. Nagy erőssége volt, éppen a műszaki kérdések iránti érdeklődése révén (technika szakos tanár volt), az iskola műszaki, tárgyi, építészeti, karbantartási gondjainak szoros figyelemmel kísérése, abszolút mély ismerete. Ez tette lehetővé, hogy a 27 éves iskolaépület még ma is  az újdonság erejével hat.

Higgadt, megfontolt vezető volt, nem hangulatember, minden kérdést, problémát igyekezett több szempontból, tárgyilagosan megvizsgálni. Mindig érezhettük segítőkészségét, az új dolgok iránti nyitottságát, támogatását. De ha kellett, tudott nemet is mondani, de tette ezt oly egyszerűséggel, köntörfalazás nélkül, sokszor együttérzéssel, hogy nem lehetett ezért rá haragudni. A mindennapi életben is sokszor élvezhettük fanyar humorát, szellemességét, amely többször átsegített minket nehéz, konfliktusos helyzeteken is.

Mások is elismerték iskolateremtő munkáját, ezért is választotta Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzata az egyik díszpolgárává. Ezt is méltósággal viselte, s tudta, hogy ez is egy közös munka méltó elismerése csupán, amelyben persze neki oroszlánrésze volt. Magánéletében is példás férj és családapa volt, mindenféle mérce e tekintetben is kiválóságát igazolja.

Még azt is tudta, mikor kell valamit abbahagyni, mikor kell felállni a vezetői székből. Tanácsaira, javaslataira, s ne szégyelljük kimondani:bölcsességére ezután is bátran számíthattunk.

Olyan sikeres és kortársai által is elismert életművet hagyott hátra, amely még sokáig fog utat mutatni, lesz iránytű kollégáinak, tanítványainak és utódaiknak egyaránt.