A mai felgyorsult világban az én korosztályomnak erőteljesen kell kapaszkodnia, hogy az új eseményeket és jelenségeket megértse és az eddigi szellemi tárházába beillessze.  A technika szélsebesen száguld, ami ma újdonság, holnap már elavult, nehéz követni, de még nehezebb megtanulni, ilyen világban élünk: aki nem tudja követni, lemarad.

Valaki néhány éve arról beszélt, hogy paradigmaváltás van, azt sem tudtam, hogy mit jelent maga a szó, de később megmagyarázták. Világ jelenség az eddigi ismeretek nem érvényesek, jön az új ismeret, új szemlélet, új módszerek, ez az új világ. Rendben van, gondoltam változtatni kell a gondolkodásmódunkban, valamit át kell állítani a fejünkben és minden rendben lesz ! Vagy mégse ?

Néhány hete meghívást kaptam egy rendezvényre, ahol a kerületi Rendőrkapitány beszámolt az elmúlt év közbiztonsági helyzetről. Sok minden elhangzott a kerület közbiztonsági helyzetéről, bűnesetek száma, rosszabbodás, illetve javulási tendenciák. A meghívottak összetétele elég vegyesnek mondható, Önkormányzati vezetők, kerületi Egyházak vezetői, valamint a kerületi Nemzetiségi Önkormányzatok vezetői, stb. Hozzászólások többsége ehhez mérten, a tapasztalatokról, javaslatokról szól, mindenképpen azzal a szándékkal, hogy segítse a kerület közbiztonságának helyzetét, hiszen ez valóban mindannyiunk érdeke.

Ebben a már-már klasszikusnak mondható légkörben mégis történt valami régi, de a jelenlegi helyzetben mégis új, valami más szemléletet igénylő jenség, amely elindított egy igen érdekes okfejtést.

Az egyik egyházi vezető felvetette, hogy a templom bejáratánál, az éppen esedékes Vasárnapi mise kezdete előtt a bejáratnál, mint új jelenség megjelentek a kéregető személyek, hajléktalanok, koldusok. A kérése, illetve a felvetése arra irányult, hogy a kerületi rendőrségség hathatós segítséget nyújtson ezen személyek eltávolítására, mivel roppant kellemetlen az oda érkező hívők és az egyház számára . Magyarul személyük és cselekedetük- koldulás- nem kívánatos jelenség !   Erre a kérésre a Rendőrség vezetése részéről meg is kapták a megnyugtató ígéretet: járőrözés, igazoltatás,ellenörzés, eltávolítás, és ezzel az ügy le van zárva, nincs koldulás , nincs hajléktalan probléma, nincs feladat, sem az  egyháznak, sem az önkormányzatnak, sem a rendőrségnek. A feladat végrehajtva, probléma megoldva !

Ez a modernkori struccpolitika klasszikus példája, ha egy hajléktalan nem a templomok körül téblábol, akkor semmi gond nincs, pontosabban akkor az egyháznak semmi gondja nincs ezzel a jelenséggel. De vajon lehet-e arra választ találni, hogy ezek az emberek miért pont az egyház közelébe keresik a problémájuk megoldását, miért várják éppen az egyháztól az átmeneti, vagy netán végleges megoldást ?  Azt gondolom, hogy ezek az emberek valamikor vallásosak voltak, vagy valamit tudnak a Biblia tanításáról, vagy hallottak erről valamit. Az elesettek megsegítése, a remény ápolása valamikor az egyházat legfontosabb feladata volt, ma már nem kívánatos, miért ? Megfordult-e bárkinek is a fejében, hogy hogyanlettek ma, 68 évvel a felszabadulás után hajléktalanok Magyarországon ?  A munkanélküliség, a hajléktalanság, az elesettség, a kilátástalanság mind saját maguknak köszönhető ? Nincs ebben felelőssége másoknak: Kormányok, akik a rendszerváltás után egy jobb világot igértek, Önkormányzatoknak, akiknek segély helyett munkahelyet kellene biztosítani, Egyházaknak, akiknek a szegények felkarolása, segítése lenne a legnagyobb küldetésük ?

Ma nem ez a trendi… , ma a paradigmaváltás jegyében a Kormányok uralkodnak, nem az ország érdekét képviselik,hanem a sajátjukét, ma az Önkormányzatok látszat tevékenységet folytatnak, és elfelejtik a fő feladataikat, ma az Egyházak intézkedést kérnek a helyi rend őreitől a nem kívánatos személyek eltávolítására, illetve a jelenség megszüntetésére, a felkarolás helyett. Ez nem paradigmaváltás, ez egy sajátos értelmezése a hatalom gyakorlásának.

Csak halkan jegyzem meg:

„A magyar ember  büszke, ha nincstelenné válik nem a Kormányt, az Önkormányzatot, és nem is az Egyházat hibáztatja, csak is saját tragédiájának tudja be sorsának rosszra fordulását, milyen furcsa, hogy ez Magyarországon fordítva működik”.    

Hogy is szól Himnuszunk néhány sora:

„Isten álld meg a magyart jó kedvel, bőséggel, nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel,

Balsors, aki régen tép, hoz rá víg esztendőt, megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt !”

 Itt a válasz!  

                                                                                                        Dimity Miklós

                                                                        XVIII. kerületi Szerb Nemzetiségi Önkormányzat      

                                                                                                     Elnökhelyettese