Magyarország zárt szellemi rendszer, nyitott gazdasággal, és ezt az ellentmondást még a bíborban született, sokat pofozott miniszterelnök sem tudja feloldani, bár kétségtelen, hogy hazudni azt hazudik, amit csak akar, elvégre mi másra lenne jó a kétharmad.

Minden nap megnyerünk egy csatát, minden héten legyőzünk egy-egy kontinenst, ha pedig ki akarunk egyezni döntetlenben, ellenfeleink rohannak és aláírják a stratégiai megállapodást.

Természetesen a stratégia megállapodás Magyarországon mást jelent, mint a világ többi részében, ahogy a győzelem, a munka és az összefogás is, de ez nem kizárólag egyedülálló, különös és csodás nyelvünknek köszönhető.

A stratégia megállapodás például arra szolgál, hogy ha jön egy cég, ami éves szinten annyit keres, mint szeretett hazánk mezőgazdasággal, iparral, szolgáltatásokkal és sikkasztással együtt, akkor valamelyik vezető politikusunk, de főleg a miniszterelnök odamegy smúzolni, issza a Coca-Colát, eszi a kutyatápot, hagyja magát fényképezni, majd aláír egy szerződést, hogy a cégre mostantól kezdve nem vonatkoznak az idióta magyar törvények, nem fognak álarcos fideszes aktivisták berontani az éjszaka közepén, hogy elvigyék a bevételt, nem jönnek Simicska emberei, hogy bazze, te kokakóla, holnaptól közgépkóla leszel, itt írd alá, bazze!, hanem kiszámítható adózás, állami támogatás, nyugodt légkör vár reá, és természetesen úgy kínozza a munkásait, ahogy akarja, plusz az első éjszaka joga.

Szép fényképek készülnek. Ezt hívjuk stratégiai partnerségnek, ami lefordítva, hogy a világ is értse, annyit jelent: túl nagy falat vagy a szuttyogatáshoz, viszont elüldözni sem akarunk, úgyhogy termeld a profitot és ne tegyél az államnak keresztbe, mert jól mutatsz a tablón.

A valódi erő ugyanis a multinacionális cégek kezében van. Angela Merkel rendkívül kínos pillanatokat tud okozni a Fidesznek, az EU fárasztó és hosszadalmas vizsgálatokra képes, az Egyesült Államok feltartott mutatóujja is kellemetlen lehet bizonyos szituációkban, de ha egy komolyabb cég nagyon megharagszik, akkor Magyarország nincs többé, egy lyuk lesz a világtérképen, Szlovákia meg kapaszkodhat, nehogy leessen.

Szerencsére a magyar népet nem zavarja, hogy Orbán folyamatosan szabadságharcról hazudozik, de ha elhalad a háza előtt egy céges autó külföldi rendszámmal, akkor kirohan megcsókolni a kipufogócsövét, mint rendes félázsiai, aki csak az erőből ért. Mert az erő ott van, nem a Velencei Bizottságban.

Ebből egyenesen következik a „győzelem” kifejezés jelentése a magyar-magyar szótárban, ami annyit tesz, hogy nem pofoznak addig, míg be nem zárják az ajtót, így a nép csak annyit lát, hogy bemegyünk a tárgyalóba, aminek hangszigetelt ajtaja szerencsére nem engedi kihallatszani a csattanásokat és a nyüszítést.

Ezt követően kijön Szijjártó Péter és bejelenti, hogy győztünk.

Ő egyébként tényleg sikeres fiatal, mert kétszer utazta körbe a földet, és sikerült elintéznie, hogy mától vízum nélkül mehetnek a magyar lányok úszkálni a dubai medencékbe, cserébe pedig holland bálás ruhát adunk az ott dolgozó bulgároknak, vagy valami ilyesmi lett az eredménye a nyolcvanezer kilométeres repkedésnek, de legalább világot látott.

Az „összefogás” annyit jelent, hogy mindenki életben maradhat, aki nem ugat, de aki kopogtatócédulákat is gyűjt a pártnak, az trafikot kap. A többiek nyilvánvalóan nem akarnak összefogni, ezért ne is lepődjenek meg, ha szívnak, elvégre ellökték maguktól a segítő kezet, úgyhogy ne dumáljanak, hanem dolgozzanak. Ne tegyenek úgy, mintha amputált lábuk akadályozná őket a munkában, mert ilyesmit a nemzeti együttműködés rendszere nem nyal be, tetszettek volna jobb pályázatot írni, akkor most lenne föld, lenne nemzeti dohánybolt.

Ezek apró kellemetlenségek csupán, viszont cserébe galaktikus birodalom leszünk, nem csak egyszerűen Nagy-Magyarország, hanem akkor, mint a Tejút, sőt a széleken egy kicsit még ki is fogunk lógni belőle. Ne szarozzunk ezzel a párszázezer éhezővel, amikor sokkal nagyobb a tét: egyszer és mindenkorra megragadni a lehetőséget, kirobbanni a kisszerű európai posványból és eljutni a csillagokba. Ennek fényében ugyan mit számít a Tavares-jelentés?! Hö!? Ugye, hogy semmit.

A vízió, miszerint a magyar lesz az első keresztény-galaktikus faj, azokat segíti át a nehéz perceken, akik ugyan a Fidesz-rendszer nettó vesztesei, de hívők, és nem akarják bevallani maguknak, hogy rosszul döntöttek, amikor ekkora felhatalmazást adtak pártjuknak. Most ugyan kicsit éhezünk, elvették a földünket, trafikunkat és a kórházba is mi visszük az ágyat, azonban a hülye amerikaiak csak nézik majd, amikor elhúzunk a Hold mellett, és meg sem állunk a galaxis pereméig.

Ezzel szemben a baloldal arról motyog, hogy normális országot csinál, meg nem lesz korrupció, nem lesz maffiaállam, holott ezek tökéletesen érdektelen, sőt káros felvetések. Miért akarna egy nem normális ország normális lenni? Hogy lássa a szürke mind az ötven árnyalatát? Ahelyett, hogy a hazugságok aktív LSD-felhőjében lebeghetne naphosszat?

Több hazugságot!

forrás: nepszava.com