27éve laktam Pest-Imrén és azóta dolgoztam az iskolában, mint takarító, 1991-óta voltam bentlakásos gondnok. Fele részben a magam hibájából lakbér hátralékom keletkezett, ezért úgy gondoltam mivel nem tudom a tartozást rendezni  kérem az önkormányzatot, hogy szolgálati lakás helyett csak valamennyi lelépési  dijat számítsanak ki, hogy feléjük is rendezni tudjam a tartozásom.

Mondhatni, nagyon segítőek  voltak: az iskolai gondnokként letöltött 22 szolgálati évem számítását megfelezték és mehettem az  utcára hajléktalannak a családommal együtt. Érdekes, hogy éveken, sőt  évtizedeken keresztül személyesen ismertek a helyi vezetők, most mindenki úgy tesz, mintha a létezésemről sem tudnának. 22 év iskolai munka után most, 58 évesen érdemeltem ki, hogy belém rugjanak egy nagyot. A jelenlegi felforgatott rendszerben az iskolai takarítóknak már nem az igazgató a főnöke, az önkormányzatból parancsoló új főnökasszony pedig napi rendszerességgel magához rendelt és elmondta, hogy jobb lenne, ha leszámolnék, mert nem tud velem dolgozni.

Győzködött arról is, miért lenne nekem is jobb ha elmennék bár hozzátette az igazi baj velem az, hogy decemberben reagáltam egy cikkre a facebookon. A kis nyugdíjasok a XVIII. kerületben tavaly karácsonyi  segélycsomagot kaptak és én erre azt írtam sajnálom őket és lehet, hogy a következő karácsonyt már én is csak segélyből tudom megünnepelni. Ez főben járó bűn volt. Megmondták, ha nem akarok még egy fegyelmit is a nyakamba akkor le számolok, s én így tettem. A 30. éves jubileumot sem érhettem meg ami most lett volna novemberben, ami minden közalkalmazottnak jár.

Most az egész  életem romokban, mert olyanok kaptak mások felett hatalmat, akik képesek mindent elkövetni, hogy megmutassák te  egy senki vagy. Úgy bánnak velem, mint egy olyan emberrel, aki a társadalom kárára van és jobb  volna ha elpusztulna. Azok akik ismernek tudják, hogy mindenem az iskola volt és amit itt írok csak egy kis töredéke annak amin keresztül mentem.

Nagy Miklósné