Mit gondolnak, eszébe jutna-e a módos embernek, hogy beálljon "Róbert bácsi" ingyenkonyhája előtti sorba egy tál levesért a Blaha Lujza téren? Aligha. A legtöbben emberi méltóságuk megőrzése miatt nem hajolnának le fillérekért, nem ennék el a szegények elől az életmentő juttatást.
Más a helyzet a nagy összegű "ingyenebéddel", amelyek többségét a módosak normális módon vissza sem tudják utasítani, mert a "szociálisan igen érzékeny" kormány a kétharmados többségét kihasználva törvényileg nekik ajándékozza, amit a szegényektől elvesz.
Gondoljanak csak a devizahitelek alacsony árfolyamon történő visszafizetésére, az egykulcsos jövedelemadóra, a rezsicsökkentésre. Igen, a rezsicsökkentésre is, hiszen az nem csak a szolgáltatók bevételeinek terhére történik. A szolgáltatók az elszenvedett veszteséget a vállalati fogyasztókon igyekeznek visszaszedni, ami tovább csökkenti a kis és középvállalkozások versenyképességét. Így nem csak az árúk, szolgáltatások árnövekedésében fizettetik vissza az emberekkel a rezsicsökkentés során megnyert pár ezer forintot, de a csökkenő munkahelyek száma is a kisembert sujtja igazán.
Úgy tűnik, a Fidesz parlamenti frakciója, a havi milliós, vagy azt meghaladó összegből élő parlamenti képviselők eltökéltek abban, hogy egyértelműen a nagy jövedelmű, jó módban élő embereket támogatják. Köztük persze saját magukat  is, és eközben a dúsan terített aztalról lehull néhány morzsa a nehezen élők tömegének is. Azoknak persze hálásnak kell lenni érte, és földre borulva kell dicsőíteni a kegyes kéthermadot. Ebben a témában megjelent írást szeretnék a figyelmükbe ajánlani, ami itt jelent meg.