Áll a bál. Magyarország miniszterelnöke országgyűlési felhatalmazás nélkül aláírt egy – a paksi atomerőmű kapacitásának bővítését célzó, valamint annak finanszírozását biztosító szerződést. Hogy pontosan mit, nem lehet tudni, mert a kormány titkolózik, az ellenzéki pártok követelik a nyilvánosságot, ráadásul az elhullajtott információk ellentmondásosak, és egyre több Fideszes politikus csinál segget a szájából, mond teljesen ellent korábban kifejtett álláspontjának.

Ami biztosan tudható, az energetikai szakemberek körében sem nyert osztatlan sikert a lépés, mivel a jelenlegi helyzetet és a belátható jövőt figyelembe vevő komplex tanulmányok nem készültek, az energiaszektor fejlesztésének iránya szerte a világon a nálunk tervezettől eltérő. Az unortodox megoldásokat a műszaki társadalom nem díjazza, ott a süketelés nem eredményes. Vezető közgazdászok is minimum erős kételyeket fogalmaznak meg a beruházás gazdaságosságával kapcsolatban, vitatják szükségességét. Az ország adósságának a Fidesz kormány csökkentő törekvései ellenére bekövetkezett növekedése a beruházás hitelből történő finanszírozása miatt ugrásszerűen felgyorsulna. Az új adósság felvétele a toldozott-foldozott „gránitszilárdságú" alaptörvényt is sértené. (na és, majd módosítják a napi igényeknek megfelelően.)

Az ország energiafüggősége Oroszország irányában meghaladná a 80 %-ot, a gáz és olajfüggőség után az elektromos áram vonatkozásában is döntő befolyást szereznének az oroszok, hiszen az erőműhöz kizárólag tőlük szerezhetők be az üzemeltetési és karbantartási anyagok, a fűtőelemek.

A verseny nélkül odaadott gigaüzlet felveti a korrupció gyanúját, amit a kormányzati titkolózás csak erősít. Szkeptikusan megjegyezném, hogy ezek szerint a kormány sem bízik „békemenetelő" Széles Gábor forradalmi, az energiát a levegőből kinyerő találmányában, melynek bemutatását a nevezett személy tavaly őszre ígérte, és amelytől az Orbán rendszer 20 évre történő bebetonozását remélte.

A polgárok előzetes tájékoztatása és véleményének kikérése sem történt meg, nem tudni, hogy a fukusimai erőmű tragédiájának fényében hogyan ítélik meg az ország szívében épülő újabb atomlétesítményt. Pedig ez a kérdés elég jelentősen, és hosszú időre meghatározza az ország életét. (Németországban ennek hatására teljesen leállítják az atomerőműveket.) Ha a kormány nem restellte milliárdokért nemzeti konzultáció címén olyan „fontos" kérdésekről is megkérdezni a polgárok véleményét, hogy Magyarország új alkotmánya védje-e a Kárpát-medence természeti sokféleségét, a csak itt honos állat- és növényfajokat, a hungarikumokat, vagy hogy a gyermekes családok szocpoltámogatását ki kellene-e terjeszteni új személyautó vásárlására is – talán ez az ügy valóban megérdemelné, hogy konzultáljanak a néppel.

Egy konzultáció keretében persze olyan kérdések is feltehetők lennének (ha nem a kormány folytatná le), hogy a polgár rá merné-e bízni egy ekkora horderejű és ilyen hatalmas finanszírozást és bonyolult szervezést igénylő ügy levezénylését egy olyan kormányra, amely a kiskereskedők pénztárgépeinek – botrányokkal teletűzdelt – lecserélését nem volt képes a kitűzött határidő után egy évvel sem rendben megoldani?

Nem hiszem, hogy a paksi bővítéssel kapcsolatban sor kerülne újabb levélkonzultációra, vagy népszavazásra. A projektet Orbán sürgősen, még a választások előtt - két hónappal véglegesen el akarja dönteni, mikor más, normális demokráciákban működő kormány már sokkal kisebb jelentőségű kérdésekben sem dönt. Látszik, rendkívüli fontosságú számára ez az ügy, semmiféle bizonytalansági tényezőt nem akar, nehogy má' a választások véletlenül belepiszkítsanak. Nem véletlen. Óriási megrendelésekről, ezermilliárdos munkákról van ugyanis szó, amit hazai kivitelezők végezhetnek el, Orbánnak egyáltalán nem mindegy kik lesznek ezek. És ezekről a kivitelezőkről az oroszok fognak dönteni, a folyamatot Orbán újsütetű barátja, Putyin elnök fogja felügyelni.
Isten óvja Magyarországot!

forrás: gyava-farkas blog