Meggondolták magukat a „Békemenet” szervezői. Mégsem az oroszokkal való együttműködésért (ahogy a rossz nyelvek pletykálták), és nem a magyar-magyar kiegyezésért (ahogy előzetesen tervezték) fognak masírozni Budapest utcáin. Bencsik András facebook bejegyzéséből tudhatjuk, hogy „március 29-én, szombat délután indul sorsdöntő útjára a Békemenet: a választások sikeréért, tisztaságáért, a megkezdett út folytatásának jogáért, Magyarországért.”

Nagyon szép gondolatok, de kicsit el tetszettek késni vele. Ezekkel a jelszavakkal akkor kellett volna utcára menniük, mikor a 2010-ben a pártokra leadott listás szavazatok alapján szűk 53 százalékával 2/3-os többséget szerző Fidesz az alkotmány puccsszerű megváltoztatása után saját szájíze szerint átírta a 2014. évi választások szabályait is.

Akkor kellett volna magasra tartani a táblákat, mikor a földrajzi sajátosságokat figyelmen kívül hagyva a Fidesz úgy rajzolta át a választókerületek határait, ahogyan a múltbeli tapasztalatok alapján az számukra a legkedvezőbb.

Akkor kellett volna a választásra jogosultak egyenlőségért kiállni, mikor a Fidesz elrendezte, hogy a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok sokkal rosszabb feltételek mellett vehessenek részt a választásban, mint a kettős állampolgársággal rendelkező, külhoni magyarok.

Akkor kellett volna hangoztatni a választás tisztaságát, mikor a Fidesz úgy „rendelkezett” hogy az egyéni képviselőségért leadott töredékszavazatok ne csak a veszteseket illessék, hanem tovább jutalmazzák az egyéniben győztes pártot.

Akkor kellett volna hangoskodni, mikor a Fidesz úgy határozott, hogy a demokráciát azzal szélesíti ki, hogy jelentősen megkönnyíti a választáson való indulást, ezt még jelentős nagyságú költségvetési pénzek juttatásával vonzóvá is teszi, hogy minél jobban szétforgácsolja a jelenlegi kormánnyal nem szimpatizáló emberek szavazatait, előnybe juttatva ezzel a Fideszt. Ahelyett, hogy a demokrácia valódi kiszélesítését szolgálva leszállította volna a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt.

Akkor kellett volna szavukat felemelni, mikor a Fidesz a közterületi kampányfelületek szinte kizárólagos birtokában megtiltotta a korábban szokásos köztéri plakátozást, és a közmédiában páratlan méretű, információközlésnek álcázott kormány és kormánypárti propagandát folytatott és folytat a mai napig.

És akkor is jogosan kiabálhattak volna, mikor a „kompromisszumkész” 2/3 úgy döntött, hogy aki kisebbségi listára szeretne szavazni, azt megfosztja attól a jogától, hogy listás szavazatát bármely pártra leadhassa.

Szólhattak, tiltakozhattak, tüntethettek volna, de nem tették! Persze ez valójában nem is várható el a Fidesz segédcsapatától. Ez a mostani vonulásuk sem más, mint kampányolás a Fidesz mellett, és a remélt győzelem előre hozott ünneplése. Mióta a vezénylő tábornok kiadta a jelszót, hogy „fújjátok meg a kürtöket és nyergeljetek”, szervezik a hű alattvalókat. Hiszen az önök elvei szerint Magyarország csak akkor magyar, ha a Fidesz irányíthatja.

Biztos vagyok benne azonban, hogy sok, Fideszben hívő, soraikban menetelő polgártársunk, ha esetleg ismét a Fidesz nyer, később elátkozza a napot, mikor szélesre feszített molinójuk mögül társtettesként segített eladni a hazugságot, hogy az elmúlt négy év Magyarországa jobban teljesít!