2014. már 25.

A magyar szürke 48 árnyalata

írta: Lmagazin
A magyar szürke 48 árnyalata

1141067_5.jpg

Dési János új könyvét mutatják be ma délután a BAL 18-ban. Az népszerű újságíró legújabb könyvében 48 politikus szürke zónájáról lebbenti fel a fátylat. Az beszélgetésben Partnere Kunhalmi Ágnes, aki szintén szerepet kapott könyvben.

Dési János, a Népszava és a Klubrádió munkatársa nagy munkába fogott: lexikonná varázsolta össze a magyar közélet 48 prominens alakjának pályaképét - jobbról is meg balról is. A magyar szürke 48 árnyalatából megtudhatjuk, kinek-kinek milyen kacskaringókon keresztül vezetett az útja napjainkig. A szerző temérdek tanulságos dokumentumot is csatasorba állít a politikusok jellemvonásainak kidomborítására. E domborításban Pápai Gábor sietett Dési segítségére: minden résztvevőről készített egy-egy csinos karikatúrát.

A könyvről ma délután 17:30 perctől a BAL 18 rendezvény keretében (Budapest Üllői út 337.) tartanak beszélgetést. Itt Gyuricza Péter kérdezi majd a szerzőt, és a könyvben szintén szereplő Kunhalmi Ágnest. A Kormányváltók kerületi jelöltjével kapcsolatban a szerző így fogalmaz:

Kunhalmi semmivel sem kezdte ifjabban politikai karrierjét, mint például Orbán Viktor a maga korában. Csakhogy úgy kerek a világ, hogy egyesek fiatalsága elmúlik, másoké meg szárba szökken

A rendezvényt Gálvölgyi János előszavával ajánljuk mindenki szíves figyelmébe.

ELŐSZÓ, AVAGY „CETERUM CENSEO”

   … mindjárt az elején be kell vallanom, elfogult vagyok a szerzővel. Kedvelem. Szeretem az írásait. Rádiós jegyzeteit, beszélgetéseit abban a bizonyosegy rádióban.

   Személyesen nem sokat találkoztunk, és ha igen, akkor sem jutottunk túl az udvarias köszönésen. Egyetlen komolyabb beszélgetésünkre emlékszem, amikor egy nyári estén, egy balatonszárszói kertben, kukta sapkában állt egy kondér mögött mint önkéntes szakács, és arról társalogtunk, hogy eléggé átsült-e a szürke marha.

  Apropó, szürke marha. Ezt a könyvet olvasva, Nagy Lajos „Képtelen természetrajza” jutott eszembe. Ő abban valós és kitalált állatokról ír. Dési János ebben a könyvében valós és kitalált (ebben az esetben „de jó, ha nem lenne”) politikusokról ad pontos, élet-karrier-pályaképet. Megmutatja, ki honnan indult, hová jutott és néha minek…

   A politikus=ciki, írja a szerző egy helyen. Érdemes-e róluk írni, majd olvasni róluk? Érdemes-e megtudnunk, hogy közülük többen jelentkeztek a Színművészeti Főiskolára sikertelenül, és most a „Nemzeti Parlament” színpadán ripacskodnak. Érdemes-e tisztázni, hogy kiflibe vagy sós stangliba haraptak-e bele? Érdemes-e megtudnunk, hogy mit mondtak húsz évvel ezelőtt, és mit hablatyolnak ugyanazzal a szájukkal ma? Érdemes-e egyetértenünk a szerzőnek azzal a kijelentésével, hogy „a mi elnökünk Göncz Árpád”?

   Az utóbbira a válaszom igen. Az előtte feltett kérdésekre a választ eldönti a kedves olvasó. Annyit segíthetek, hogy szerintem a helyes válasz: igen. Hiszen együtt élünk velük, mint a kutya a ráragadt bogánccsal, és bárhogy rázzuk magunkat, nem szabadulunk tőlük, de legalább többet tudunk meg róluk, mint amennyit ők el szeretnének árulni magukról.

   „Ceterum censeo”: el kell olvasni!

 

                                                             Gálvölgyi János

 

 

 

Szólj hozzá

pestszentimre pestszentlőrinc pestszentimre Pestszentlőrinc Kunhalmi Ágnes Dési János Bal 18 a magyar szürke 48 árnyalata