Nem bocsátották meg a határon kívüli magyarok az MSZP-nek a kettős állampolgársággal kapcsolatos korábbi álláspontját, az országgyűlési választáson elégtételt vettek a szocialistákon és a velük szövetséges többi párton. A levélszavazatot leadó külhoni magyarok (főként erdélyiek) 95 %-a a Fidesz-Kdnp pártszövetségre adta a voksát. Ebben persze közrejátszott az is, hogy az MSZP nem tudta megtalálni a hangot a határon kívüli magyarság szervezeteivel, és vezetői sem erőltették velük sem a személyes kapcsolatot sem a jelenlétet a szomszédos országok magyarlakta területein.

Bezzeg a Fidesz és szatellitpártja. Nyári szabadegyetemek, nemzeti ünnepek, évfordulók, újratemetések, nem múlt el nagyobb esemény, hogy azon ne parádézott volna gyalogszerrel, vagy esetleg lóháton valamely prominensük. Ebből azt is gondolhatták kinti magyarjaink, a Fidesz az igazi barátjuk. Pedig a Fidesz sokat ártott az ügyüknek. Számára a kinti magyarokat tömörítő szervezetek közül csak az volt a partner, amely befeküdt a Fidesz elképzeléseinek és szolgai módon visszhangozta törekvéseit. Amelyik ellenszegült, azt levegőnek nézte, mint az egyébként igen sikeresen politizáló Most-Híd vegyes nemzetiségű szlovákiai pártot, vagy megpróbálta ellen-szervezetek létrehozásával jelentéktelenné tenni, mint az erdélyiek döntő hányadának támogatását élvező RMDSZ-t.

De a kinti magyarságot ez úgy látszik nem zavarta. Mint ahogy azt sem vették észre, hogy kisebbségi sorsuk sokban hasonlít egy magyarországi népcsoportéra, amelyik azonban nem nyelvében, hanem politikai meggyőződése szerint kell, hogy elviselje a kisebbségi létet. Bizonyára előfordul nem kevés olyan eset, ahol hátrányt szenved nyelvi, származási alapon a magyar nyelvű kisebbség valamely tagja Szlovákiában, Romániában és Szerbiában. Mint ahogy sok magyarországi konkrét esettel találkozhatunk, ahol meggyőződése, ellenzéki gondolkodása alapján hátrányt szenved nem kevés magyar állampolgár. De elég a hátrányos megkülönböztetéshez akár a családi, rokoni kapcsolat is az ilyen személlyel. Gondoljunk az állását vesztő tanárra, akinek testvére ellenzéki hangvételű újságnál dolgozik, vagy arra a vállalkozóra, aki nem gyűjtött korábban elég kopogtatócédulát a Fidesznek, ezért szóba sem jöhet a trafik-koncesszió megítélésénél. Vagy azokra az állami, önkormányzati alkalmazottakra, vagy állami cégnél dolgozókra, akik hamar megkapták a figyelmeztetést, ha továbbra is „lájkolják” a kormányt bíráló személyeket, vagy írásokat a fészbukon, könnyen az utcán találhatják magukat.

Butaság, mondhatnák, hogyan is tudnák nyomon követni ennyi „a kisebbségi népcsoporthoz” tartozó ember ténykedését, mindennapi megnyilvánulását? Valóban hihetetlen lenne, ha nem akadna erre számos konkrét példa. Az egyik település Fidesz irodája megkeresi a másik településen létező testvérirodát, hogy a náluk egy pályázaton megbízást elnyerő vállalkozóról referenciát szerezzenek. Na nem a szakmai, pénzügyi megbízhatóságáról, hiszen arról a pályázatban bekért anyagok tanúskodnak. A politikai megbízhatóság a kérdés. A sokat sulykolt szöveg a nemzetére rátörő baloldalról megtette a hatását. Fidesz párttagok, szimpatizánsok önkéntes hada vigyázza az országot, nehogy má' arra nem méltó kapjon állást, dicséretet, kitüntetést, vagy bármi más pozitív dolgot. Valóságos háromperhármas ügyosztály, vagy stílszerűbben szekuritáte. Ugye valamikor a Fidesz ez ellen is felemelte a szavát. De azóta sok víz lefolyt a Dunán és az Olton, változnak az idők, cserélődnek a meggyőződések.

Így aztán nekünk, kisebbségieknek a jövőben kölcsönösen jobban kell figyelnünk egymásra, mert kultúrországban nem tartható egyik fajta megkülönböztetés és az erre alapozott retorzió sem.