Mostanában ritkán járok tüntetésekre. Az operaházi óta legalábbis. Erre most mégis elmentem. Elmentem, pedig úgy gondoltam, nem leszünk sokan. De valakiknek fel kell emelnie a szavát. Ha már a magyarok nagy többsége hallgat. Lehet, nem is tud a dologról, vagy nem érdekli. Még ha nem is tetszik neki, úgy gondolja, a többi között ez is elfér, ez őt nem érinti. Pedig dehogynem.

Az Origó főszerkesztőjének kirúgásával új szakaszba lépett a magyar szürrealista demokrácia. Ha ezt még annak lehet nevezni. Eddig csak állami, önkormányzati alkalmazottaknak kellett venni a kalapjukat, ha kiderült róluk, kritizálni merészelik az Orbán rendszert, vagy annak valamely főmuftiját. Azután valamely kritikát nyíltan megfogalmazónak a testvérét is kirúgták. Elvégre a Nemzeti Együttműködés (orbáni) Rendszerébe csak megbízható, vakhitű muzulmánok férnek bele, gondolkodók nem. Másként gondolkodók pedig jobb, ha elhúznak innét. Ez sem volt elfogadható, de most a magángazdaságban dolgozó újságírónak, főszerkesztőnek kellett vennie a kalapját „közös megegyezéssel”, mert közölni merte a nagy hatalmú miniszterről a rá nézve kellemetlen (bíróság által is hitelesített) igazságot.  

A hatalom keze immár mindenütt utolér, és ennek végre gátat kell vetni. Nem hagyhatjuk, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után a valamikori Aczél Györgyök és Berecz Jánosok korát a semennyitsemér jánosok kora kövesse. Nem azért váltotta fel az ország a puha diktatúrát a demokráciával, hogy ismét belesüllyedjen egy szűk hatalmi csoport egyre keményedő diktatórikus rendszerébe. A miniszter – neve szerint szolga. A nép, az őt pozícióba juttatók szolgája. Munkájáról elszámolni tartozik a nemzetnek és semmiképpen sem teheti, hogy leszámol az őt bírálókkal. Még akkor sem, ha történetesen neki lenne igaza, különösen nem, ha sáros a dologban.

A néhány órával a kezdete előtt meghirdetett tüntetés egyébként jól sikerült. A rendezők és a tüntetést biztosító rendőrség által előzetesen alábecsült, kezdetben ezerfős tömeg az Origó szerkesztőségétől a Kossuth térig vonultában egyre duzzadt. (Sietve jött is a rendőri erősítés a növekvő tömeg láttán.) Az Alkotmány utca két sávján vonuló menet eleje már a térre ért, mikor a sort zárók a Bajcsyról bekanyarodtak az Alkotmány utcába. A tiltakozó menet minden látványos külsőséget, zászlókat, feliratokat, pártlogókat mellőzve demonstrált, jelezve a hatalomnak, nem tehetnek meg mindent kényükre-kedvükre. Ráadásul a tüntetők többsége fiatal volt. Talán még sincs veszve minden remény!

Az írás a Füstölgő blogon jelent meg