Csaknem egyedül maradt miniszterelnökünk véleményével és szavazatával a minapi EU csúcsértekezleten, melyen a bizottság elnökének jelöléséről döntöttek. Nincs ezzel semmi baj, hiszen az Unióban demokrácia van, lehet és kell is ellenszavazni, ha valakinek a jelölttel szemben kifogása van. Ami viszont már nagy baj, hogy ellenvéleményének indoklását két hét leforgása alatt folyamatosan módosítgatta, ami sokak szemében teljesen hiteltelenné tette állásfoglalása megalapozottságát.

Kezdte azzal a kijelentéssel, hogy a választóinak megígérte, a Néppárti Frakció által jelölt luxemburgi Junckernek „útját állja”. Nem hiszem, hogy bárki is emlékezhetne arra, hogy a májusi EU választások kampányában bármiféle hasonló ígéret elhangzott volna. Sőt arra sem, hogy a májusi EP választások kampányában a Fidesz az Unióval kapcsolatosan egyáltalán bármiféle elvet, elképzelést megosztott volna a választókkal. Egyetlen üzenete volt számunkra, vagy inkább Brüsszel számára: „Tiszteljék a magyarokat!” Tartalmas és előremutató választási program.

Most, az EU csúcs után tartott sajtótájékoztatóján - a partvonalra szorulva - már úgy fogalmazott, hogy mostani ellenszavazatával nem a jelölt személye, hanem a szavazás módja és az elmúlt 5 évben folytatott gyakorlat ellen nyilvánította ki nemtetszését.

Nem igazán értem ezt a gondolatmenetet, hiszen a Néppárti Frakció, melynek a FIDESZ is tagja, még az EP választások előtt leszögezte, ha győznek a választáson, Junckert jelölik a bizottság elnökének. Azaz Európa polgárai szavazatuk leadása előtt tudták, mire számíthatnak, így a választás eleve legitimálta Juncker elnöki posztra történő jelölését. Két éve, mikor az Orbán kormány komoly kritikákat kapott az Európa Parlament plenáris ülésén, valamint a Bizottságtól, védekezésképpen éppen a Brüsszeli vezetők legitimitását vonta kétségbe, mondván nem közvetlenül választották meg őket a polgárok, hanem mindenféle alkuk eredményeként jutottak pozíciójukhoz.

Attól tartok, ellenkezésének valós okát nem szívesen hozná Európa tudomására, bár korábban a Hír TV műsorában már elszólta magát. Azt mondta, a luxemburgiak részéről delegált európai uniós biztos, Viviane Reding az elmúlt időszakban csak ártott Magyarországnak. Miért is kellene nekünk egy Luxemburgból érkező bizottsági elnököt támogatnunk ezek után? Nem egy államférfire, inkább egy kisstílű bosszúállóra jellemző gondolkodás.

Persze emberileg megérthető miniszterelnökünk ágálása. Hiszen nincs ahhoz szokva, hogy az akarata ne érvényesüljön. Itthon kitalálhat bármit, a kötelező biztosítási díjak megadóztatását, ellenben az aktuális kegyeltje számára a szerencsejátékok koncessziós díja áfájának eltörlését, kétharmados többsége szolgai módon, gondolkodás és lelkiismeret furdalás nélkül törvénybe iktatja akaratát. Az Unióban szembesülnie kell a kisebbségi léttel. Ez a keserűsége nyilatkozik meg a témában az előbb említett sajtótájékoztatón elmondott mondatokban. „ … Ha az (uniós) alapszerződést viszont módosítjuk akkor az legyen transzparens, demokratikus, és megfontolt, és ne térjünk el ettől esetenként! ...az alapszerződés mindig a kisebbek érdeke, miután a nagy tagállamok egyébkét is képesek érdekeiket érvényesíteni. A Magyarországhoz hasonló kisebb államok rászorulnak arra, hogy a jog erejével védjék meg saját érdekeiket, ehhez pedig biztos, nem megkérdőjelezhető alapszerződésre van szükség.”

Mélyen szántó, és igaz gondolatok. Milyen kár, hogy a belpolitikában, itthon az ellenzéki pártok, és az általuk képviselt polgárok tekintetében nem alkalmazza ezeket az elveket, sőt mindennek éppen az ellenkezőjét teszi.

Az írás a Gyáva Farkas blogon jelent meg