A leggazdagabb amerikaiak a nemzeti vagyonnak nagyobb részét birtokolják, mint bármikor majdnem egy évszázad óta. Mire költik? Mint várhattuk, személyi sugárhajtású repülőgépekre, óriás jachtokra, műalkotásokra és luxusházikókra. És politikára is. Ténylegesen, a politikai kiadásaik gyorsabban nőnek, mint a kiadásaik bármi másra. Még a vagyonuknál is gyorsabban nőnek.

Emmanuel Saez (University of California, Berkeley) és Gabriel Zucman (London School of Economics) új kutatásai szerint az amerikaiak leggazdagabb egyszázad százaléka most a nemzet teljes vagyonának több mint 11 százalékát birtokolja. Ez nagyobb részesedés, mint a felső 0,01 százaléké volt 1929-ben, a nagy összeomlás előtt. 16 ezer emberről beszélünk, mindegyiknek legalább 110 millió USD-ja van.

Egy módja annak, hogy ezt elképzeljük, összehasonlítani a vagyonukat az átlagos családéval. 1978-ban, a felső 0,01 százalékban a tipikus vagyon birtokosa 220-szor volt gazdagabb az átlagos amerikainál. 2012-re már 1120-szor gazdagabb volt.

Az ultra gazdagok sorban állnak az új Aerion AS2 magánrepülőgépért, amelynek 100 millió USD az ára, 11 személyes, luxus ebédlője és zuhanyozója is van, és négy óra alatt képes átrepülni az Atlanti Óceánt. És a kétszintes lakásokról, a magasban. Az egyiket Manhattan legújabb „tű” tornya, a 90 emeletes One57 tetején éppen 90 millió USD-ért adták el.

Miért kell ezzel törődnünk?

Mert a gazdagságnak ezt a fenti robbanását lent a középosztály és a szegények vagyonának az eróziója kíséri. Az 1980-as évek közepén az amerikaiak alsó 90 százaléka együttesen a nemzet vagyonának a 36 százalékát birtokolta. Most nekik kevesebb mint 23 százalékuk van. A nagyobb nyugdíjak és házak ellenére, az alsó 90 százalék adóssága – jelzálog, fogyasztói hitel és diákkölcsön – még gyorsabban nőtt.

Mióta a felső 0,01 százalék nagy befektetéseket helyez a politikába, a vállalati profitok és a részvénypiacok rekord szinteket érnek el. Az 1980-as évek közepe óta ez a leggazdagabb 0,01 százaléknak a vagyonát átlagban évi 7,8 százalékkal növelte. De az alsó 90 százaléknak nincs sok részvénye. Ők a béreikre támaszkodnak, amelyek csökkenő irányzatúak. És valami okból a politikusok nem látszanak különösebben szándékozni megfordítani ezt az irányt.

(Ford. Szende Gy.)