Kizárólag fideszes politikusok jelöltjei lesznek úgynevezett ülnökök a XVIII. és XIX. kerületi bíróságokon, miután a kerületi önkormányzat egy napos határidővel írta ki a jelölést. Az ülnökök ott vannak a tárgyalásokon, elvileg beleszólhatnak az ítéletbe és belenézhetnek az iratokba is. 

Látott már bírósági tárgyalást személyesen, vagy a tévében? Feltűnt az a két ember, aki a bíró jobbján-balján ül és általában unatkozik? Ők az ülnökök, akik „nem hivatásos bíróként” vesznek részt az elsőfokú büntető-, illetve munkaügyi perekben eljáró bírói tanácsok munkájában. Nem csoda, ha nem tűnt fel a tevékenységük, hiszen jobbára meg sem szólalnak, csak csendben végigülik a tárgyalást. A pozíció jelentősége látszólag csekély, de a politika mégis lecsapott rá.

Áder János köztársasági elnök ugyanis március 7. és április 30. közé írta ki a bírósági ülnökök megválasztását, mivel most jár le a 2011-ben megválasztottak mandátuma. A feladat az önkormányzatokra hárul, és a budapesti XVIII. kerületben valamiért nagyon sürgőssé vált: míg például Kőbányán péntekig lehetett ülnököt jelölni, Józsefvárosban március 29. Győrben pedig április 10. a jelölési határidő, a XVIII. kerületben (Pestszentlőrinc és Pestszentimre) március 10. volt a határidő, és múlt csütörtökön már meg is választották az ülnököket.

Az önkormányzat honlapján ráadásul március 9-i dátummal jelent meg a hirdetmény, vagyis gyakorlatilag csak egy nap volt a jelölésre, annak ellenére, hogy maga a felhívás február 27-i keltezésű. Nem csoda, hogy nem volt igazán nagy túljelentkezés: a kerület az Országos Bírósági Hivatal átirata szerint tíz ülnököt és négy pedagógus ülnököt (ők a fiatalkorúak ügyeiben ítélkező bírói tanácsokban dolgoznak) küldhet a XVIII. és XIX. kerületi bíróságra, ezekre a helyekre pedig tizenkét, illetve öt jelölés érkezett (a teljes előterjesztést itt olvashatja).

PÁRT NEM JELÖLHET, PÁRTPOLITIKUS IGEN

Az ülnökök többségét a Fidesz-KDNP helyi képviselői jelölték: a tizenkét ülnökjelöltből tízet jelenleg is hivatalban lévő önkormányzati képviselő ajánlott, egyet egy korábbi fideszes képviselő, egy személy pedig – a név egyezése alapján – a jelek szerint önmagát jelölte. Ez egyébként nem ütközik a törvény szigorúan értelmezett előírásaiba: e szerint ugyanis csak párt nem jelölhet ülnököt, maga az ülnök pedig nem lehet tagja pártnak és nem folytathat politikai tevékenységet. A 12 jelöltből végül kilencet választottak meg, mindannyiuk jelenlegi vagy volt fideszes képviselők jelöltjei.

Ha kíváncsi rá, hogy az egyes fideszes képviselők kiket küldtek bírósági ülnöknek itt megnézheti.

Múlt csütörtökön megkerestük az előterjesztőt, Ughy Attila fideszes polgármestert, hogy megtudjuk, miért adtak csak egy napot a jelölésre,illetve miért siettek ennyire az ülnökválasztással. Arra is kíváncsiak voltunk, a polgármester összeegyeztethetőnek tartja-e a törvény szellemével, hogy szinte kizárólag fideszes képviselők jelölnek ülnököket. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ, amint megérkezik, írásunkat frissítjük.

Felmerül a kérdés, hogy miért olyan fontos egy kerületi önkormányzat többségi frakciójának, hogy a saját jelöltjeit küldje a helyi bíróságra ülnöknek. Meggazdagodni ebből biztos nem lehet, hiszen az ülnökök tárgyalási naponként vagy a fizetésüknek megfelelő távolléti díjat, vagy – ha nincs keresetük – nettó 3900 forint tiszteletdíjat kapnak. Ez akkor is csak alig 60 ezer forint, ha a bírói tanács havonta 15 napot tárgyal, így nem véletlen, hogy az ülnökök többsége nyugdíjas.

MINDENBE BELENÉZHET

Nem téved nagyot, aki szocialista maradványnak gondolja az egy 1949-es törvénnyel szovjet mintára bevezetett ülnöki rendszert. Az 1950-es években fontos szerepet szántak az akkor még népi ülnöknek nevezett laikus bíróknak, egyfajta politikai ellenőrként ültették a bíróságokra. Eleve csak olyan „dolgozót” lehetett ülnöknek választani, aki kellő „szocialista öntudattal” és „politikai iskolázottsággal” rendelkezett, mondjuk ez sok másik posztra is igaz volt. Az ülnöki rendszer valahogy mégis túlélte a rendszerváltást – csak a „népi” jelző maradt el –, és még az új alaptörvénybe is bekerült a „nem hivatásos bírók” részvétele az igazságszolgáltatásban.

A bírói tanácsban elvileg egyenrangúak az ülnökök és a hivatásos bíró, az ítéletet is tanácskozás után, együtt hozzák meg, de a gyakorlatban ez másként van. Minderről Miskolcziné Juhász Boglárka főügyészségi ügyész írt egy tanulmányt a Büntetőjogi szemle című szaklapba. Kutatásai során egyebek mellett azt kérdezte a bíróktól, hogy mi a véleményük az ülnökökről. „A leggyakoribb válasz az volt, hogy a bírót tulajdonképpen »nem zavarja« az ülnök jelenléte”, de azt azért senki nem várta el, hogy az ülnökei kérdést intézzenek például a vádlotthoz.

A törvény szerint az ülnök megismerhet minden, az ügyhöz kapcsolódó dokumentumot, de a fent idézett kutatásban megkérdezett bírák egyike sem nyilatkozott úgy, hogy az ülnök igényt tartott volna a tárgyalás megkezdése előtt az iratok tanulmányozására, bár a vádiratot megkapják. Az ítélethozatal is legfeljebb úgy történik, hogy a hivatásos bíró „hangosan gondolkodva” az ülnökök elé tárja a döntés folyamatát. Olyan esetre egyik bíró sem emlékezett, hogy „büntetőjogi főkérdésben” ülnökei valaha is meggyőzték volna az övétől eltérő véleményükről.

 Az írás a vs.hu oldalon jelent meg