Azt mondják, Esztergom sorsa tükre az ország sorsának. Nagyon igaz. Az alábbi cikk mintha a XVIII. kerületi állapotokat írná le.

forrás: CSEPEL online

Csepelen panaszkodnak a közoktatásban, az egészségügyben, a hivatalban dolgozók, a vállalkozók, a hangnemre, a velük való foglalkozás elfogadhatatlan módszereire, az egyeztetés, az együttműködési készség teljes hiányára. Kinyilatkozások, döntések, mindenkinek és senkinek nem szóló írásos válaszok, formanyomtatványok uralják a lakossági kapcsolatokat, az önkormányzati kommunikációt. Az emberi hangnem, őszinteség, a politikai korrektség úgymond nem jellemző.

A fenti sorok kiragadottak VOX írásából. VOX teljes cikke a folytatásban olvasható:

Olvasom a Népszavában, a korábbi amerikai nagykövetek sürgönyeiből készült írást. Eszerint Kedves Vezetőnk, valamikor – amikor még az ellenzéki sors atlasznyi terhei nyomták széles, fociban edzett vállait –, még csak fel-feltörő fülkeforradalmi indulattal, de odamondta, országnak-világnak: Ő, „…ellenzéki vezetőként mondhat bármit, nem kell politikailag korrektnek lennie.” Azt már nem olvastam, hogy utána, csakúgy nyomatékul, pökött-e még hozzá. Az amerikai nagykövet sem mondta vagy írta, sőt még a Wikileaks oknyomozó portál sem tért ki rá. Kár. Bár lehet, hogy ez, mármint a pökés, csak a harcsabajuszú, egykor Csepelen is élt párttársa, a jelenlegi parlamenti házmester privilégiuma. Ő szokott – nagyerős lelkétől indíttatva –, időnként, „Turi Dani” módjára, „népieschen”, nagyot sercintve, odamondogatni. Igazi, erős férfi módjára. Mi meg nem győztünk eszmélkedni.

Csakhogy most már nincs időnk eszmélkedni. Napjainkra kiderült, hogy nemcsak a fent idézett mondat nem korrekt, de a Kedves Vezető hatalomra kerülése óta eltelt időszak sem. Az ígért gazdasági fellendülés elmaradt, a lakosság nagy része még szegényebb lett. Nem lett semmi a devizahitelesek gondjainak megoldásából. Egyre többen rettegnek a munkanélküliség rémisztő mindennapjaitól. Elvették a magánnyugdíj-pénztárakban megtakarított összegeket, romlott a közrend, a közbiztonság. Csökkentik a dolgozók jogait, a szakszervezetek érdekérvényesítésének lehetőségeit, a helyi közösségek autonómiáját. Emberek ezrei menekülnének a még biztonságosnak hitt nyugdíjba, de már az sem jelent biztonságot. Munka-, köz- és létbizonytalanság lett –, a félelem rendje, a Kedves Vezető körül kialakult személyi kultusz, a politikai inkorrektség „igazgat”.

Csepelen sem más a helyzet. A helyi helytartó, korábban ellenzékiként, most már polgármesterként, követte és követi Kedves Vezetőjét, bár sort nadrágban még nem láttam. Ennek ellenére, korábbi ígéretei neki sem jönnek be. Panaszkodnak a közoktatásban, az egészségügyben, a hivatalban dolgozók, a vállalkozók, a hangnemre, a velük való foglalkozás elfogadhatatlan módszereire, az egyeztetés, az együttműködési készség teljes hiányára. Kinyilatkozások, döntések, mindenkinek és senkinek nem szóló írásos válaszok, formanyomtatványok uralják a lakossági kapcsolatokat, az önkormányzati kommunikációt. Az emberi hangnem, őszinteség, a politikai korrektség úgymond nem jellemző. Néhány példa:
- az önkormányzat hivatalos honlapja „teret ad” egy törvénytelenül, valószínűleg fideszesek által működtetett hírblognak. Ha az MSZP-s vagy LMP-s hírblog is rajta lenne, akkor azt mondhatnánk, hogy törvénytelen ugyan, de legalább korrektek – hallottam néhány csepeli internetezőtől.
- Az érintett lakók megkérdezése nélkül – pedig ígéretet tettek rá –, neveztek át csepeli utcákat.
- Még többen teszik szóvá, a köztisztaság, a kerület szépítése területén látható visszaesést. Már a Szent Imre teret sem tudják rendben tartani – mondják. A szökőkút mellett lévő fiumei „ajándék” sincs karbantartva, a zöld terület teljesen elhanyagolt.
- Sok csepelit felháborított. hogy Augusztus 20-án a főutak melletti oszlopokon nem volt csepeli zászló.
- Augusztus 29-én fórumot tartottak a hivatalban az épülő csepeli gerincútról. A polgármester távollétét szóvá tevő résztvevőkből elemi erővel felszínre törő panaszáradatról egy árva szót sem olvastam az önkormányzat honlapján – mondja az egyik csepeli lakos.
Alig találkozom tehát olyan emberrel, aki a helyi ügyekről szólva, nem azzal fejezi be mondandóját, hogy „…tudod mit, inkább beszéljünk másról! Hogy vagy?”

Jelentem, rosszul. Rosszul, mert a fenti idézet – azaz egy nyilvánvalóan felelőtlenül kimondott hazugság –, jelen van a fülkeforradalom után is. Kedves Vezetőnk most „gazdaságpolitikai vívmányaink” megőrzéséért hívja harcba a „zembereket”. Helyi vazallusa pedig valószínűleg az új alaptörvény „hivatali asztalát” pátyolgatja. Miközben az ország lakosságának többsége ezen „gazdaságpolitikai vívmányok” miatt kerül egyre nagyobb és nagyobb létbizonytalanságba, s „vonul” egyelőre teljes apátiába. Hazugságokra hatalmat és országot sem lehet építeni – írták, mondták ezt már sokan előttem. De addig is, amíg ez mindannyiunk számára nyilvánvalóvá válik, Karinthy-val zárom soraimat. Egyik írásában – Móricz Zsigmondot parodizálva –, Turi Daniról írja: „Úgy meningélt továbbság, népies irányban.” Remélem – teszem hozzá –, a „nagylöttyös indulat” nem az összeomlás felé vitte.