Múlt héten nézegettem a lőrinci SztK-nál a lámpaoszlopokra aggatott muskátlikat, és nem tudtam eldönteni, hogy a késő nyár viselte meg őket, vagy a svájci frank árfolyam, de ritka szottyadt módon néztek ki. Úgy tűnt, mintha a fagy csípte volna meg a növényeket, de ilyen hidegek nem voltak. Ma pedig volt szerencsém Kispesten, az Ady úton megcsodálni a növényeket. Hát ég és föld... Életerős, dús növények, hatalmas virágkötegekkel, tényleg csodálatos muskátlik. Olyanok, mint korábban a mi kerületünkben.

Értekezve egy-két ismerőssel, azt mondták, hogy anyagi indokokra hivatkozva ez évben csak elszórtan kerültek kihelyezésre muskátlik a kerületben, és ezeket sem a korábbi alvállalkozók ápolják, hanem a Városüzemeltető vette kezelésbe őket. Lehet, hogy nem örülnek a kéretlen tanácsnak, de ez nem volt a legszerencsésebb ötlet. Vagy a muskátlipalánta volt problémás, vagy - ami valószínűbb - a fenntartási munkák voltak helytelenül megszervezve. Ahhoz, hogy a muskátlik megfelelő formát mutassanak, szinte napi öntözést és speciális tápoldatozást kívánnak. Láthatóan ezeknek a követelményeknek nem sikerült megfelelni, vagy Péntek Tamás ügyvezető döntött úgy, hogy a színvonal másodlagos.

Összefoglalóan csak annyit javasolnák, hogy azzal foglalkozzanak, amihez értenek, vagy azt bízzák meg a feladat ellátásával, aki ért hozzá. De ez a megfelelési kényszer, ez a mindenbe belekapunk, majd lesz valami attitüd aránytalanul sok kudarccal jár, és a közhangulatot sem javítja.