Üldögélek a kocsiban, a Kossuth Lajos utcában közlekedek, áthajtani készülök a Petőfin. Mi a szösz!, döbbenek meg, a Főkefe felfestette a Petőfi utcát. Respect! Áthajtok a főúton, első fekvőrendőr, kopott festés, második fekvőrendőr - a Városház előtt - kopott festés. Büszkén húzom ki magam. Ezek a mi fiaink! Idén már felfesteni se sikerült. Biztos máshol húzgáltak vonalat!

Régebben a fővárost lehetett noszogatni zebrák, meg útjelzések felfestése ügyében, most a saját vállalat igyekszik felhívni magára a figyelmet, azzal, hogy nem végzi a dolgát. (Azért a MÁV helyett a Ráday végén lévő felüljárót sikerült festegetni. Arra volt akarat (nem is tudom, mi a tényállása, ha valaki a rá bízott pénzből a más kötelességeit teljesíti.)

A városvezetők mindig is igyekeztek beírni magukat a városüzemeltetés történetébe: ilyen volt a Demszky-bunkó, a Sándor-bucka. Javaslom, hogy a fel nem festett, kopott felfestések neve legyen - az ötletgazdáról elnevezve - Ughy-vonal.

Azért elnézve a kidőlt kerékvetőket, meg a megkopott felfestéseket, kíváncsi lennék, hogy hány autóstársamnak volt mostanában dolga lengéscsillapító ügyében. Ilyenkor gondoljanak jó szívvel Lévai Istvánra, aki ily sikeresen alakította át a városüzemeltetést.