A két világháború között egy rendes polgári családnál szolgáló cselédlány nem Sidolozta annyit a rézkilincset, mint a Városkép újság teszi az aktuális fideszes városvezetéssel.

A jogi ismereteket oktató intézmények, (talán Lévai I.Z. úr látogatott ilyet) oktatják a klasszikus példát:
A késedelmes szállításért árengedmény dukál. De: vannak kivételek. Pl. az esküvői ruha leszállítása a menyegző után három nappal nem árengedményt indikál, hanem kártérítési igényt.
Hogy ezen hosszadalmas felvezetőt miért írtam, mindjárt kiderül:
Na, így járt a Városkép újság is.
Sikerült a szelektív hulladékgyűjtés meghirdetett időpontja után három- öt nappal postázni az aktuális számot.
Így aki a kialakult szokás szerint gyűjtögette a roncs számítógépét, festékhígítóját, hadd ne soroljam a többit, lekéste a várva várt napot.
Külön bája a történetnek, hogy az aktuális példányszám fő üzenete: Rend a lelke…

Joggal kérdezheti a kerületi állampolgár, adófizető:

Hol itt a rend ?
Ki felel mindezért ?
Miért a fejetlenség a Hivatalban ?
Nem kellene-e kevesebb pártkatonát foglalkoztatni, és több szakembert ?
Tényleg igaz a mondás: a Városkép már csak a krumpli pucolásnál hasznos, érdemi információt nem hordoz?
Nem kidobott pénz ez a sok médiára költött pénz, ha a kutya se nézi a TV18-at sem, és a kiadványaik információtartalma alulról közelít a nullához?

Ez így veszélyes hulladékgyűjtés volt.

Azért veszélyes, mert nem lehet normális dolognak tekinteni azt az esetet, amikor az esemény után tájékoztatják a résztvevőket.

Reméljük, a városvezetés levonja a konzekvenciát, és természetesen a kirúgásokat, akarom mondani, az indokolt személycseréket nem mondjuk a portásnál és a takarítónál kezdi. Az utóbbit azért is nem lenne célszerű, mert bizony volna mit takarítania.