Súlyos mondatok
Nem az első, és nem is az utolsó hajmeresztő mondat hagyta már el a fideszes városvezetés száját, de a mai talán vízválasztónak tekinthető minőségében és mélységében is. Történt ugyanis, hogy a Havanna lakótelepen levő Csontváry utcai társasház környékén történt botrányos eseményeket a Népszabadság is megírta. (Itt emlékeztetnénk olvasóinkat, hogy az országos sajtó talán még sosem foglalkozott ennyit közösségünkkel, mint most. Először a Blikk foglalkozott Ughy álláshalmozásával, illetve toplistás jövedelméről, mostanság pedig a Népszava, a Stop.hu, majd most a Népszabadság is foglalkozott a kerülettel. Minden esetben negatív kontextusban feltüntetve a kerületi vezetést, talán nem véletlenül.)
Nekünk azonban nem ezzel, hanem mindazon mondatokkal van bajunk, amely ebben a rövid időszakban elhagyta a városvezetés száját. Leszámítva a szakmai tévedéseket, helyismeret hiányából fakadó butaságokat, nettó ostobaságokat, csúsztatásokat, hazugságokat, jelen esetbe csak azokkal a mondatokkal foglalkoznánk, melyek jól megvilágítják, hogy a helyi politikai elitünknek milyen társadalomképe van.
Időrendben az első, sokáig dobogósnak gondolt markáns véleményt Péntek Tamás, a beolvasztott Városüzemeltető ügyvezetője fogalmazta meg az általa közvetlenül irányított sikertelen közmunkaprogram kapcsán: "Álláspontom szerint a reformok végrehajtása indokolt volt, mert a tavalyi év azt bizonyította a rendszer rosszul működik, ugyanis az itt dolgozók 75 százaléka csak ebből élt meg, képtelen volt visszatérni a munka „valódi” világába. A kevesebb pénz és a kevesebb munkaidő jobban fogja tudatosítani az emberekben, hogy ez csak egy átmeneti állapot." Képtelen volt visszatérni a munka világába? Mintha magát, Matolcsy mestert hallgatnánk.
Hasonlóan magvas és különösen egyértelmű véleményt fogalmazott meg Csomó Tamás alpolgármester az önkormányzati lakások bérlőiről: „Tehát ezzel kell számolni egyrészt, másrészt pedig a bentlakó állományt pedig annyira elzüllesztették a tartozásokat kifizető mentalitásból, magyarán a bent lakók nem fizetik rendesen nagy átlagban, vagy legalábbis jelentős mértékben a lakbért, illetve a lakáshoz tartozó egyéb költségeket. Az meg aztán még nagyon keveseknek jut még eszébe is, hogy esetleg festetni is kellene a lakásban pedig ez is kötelességük.” Kérjük, hogy Csomó úr esetében legyenek elnézőek a kedves olvasók, és csak a tartalomra koncentráljanak! Mi is belátjuk, hogy mondandójának lényegét megérteni embert próbáló feladat. De az ülésen jelenlévők még mindig jobban jártak, mint azok a SOFI iskolások, akiket múltkoriban alpolgármesterünk felkeresett. Hozzájuk különösen ostoba beszédet intézett Csomó, tényleg érdemes megnézni 2:40-től, itt.
Azonban egy ideig dr. Tóth Tibor József mondatai is biztosan gyakran eszünkbe jutnak, aki ezt nyilatkozta a Népszabadságnak: "A társasház panelprogramba való 2009-es bekapcsolódását az elődöm intézte. Én a szerződéseket már aláírva kaptam meg, azok tartalmára semmi ráhatásom nem volt – hárít Tóth Tibor, aki mindemellett úgy véli, sokkal jobb hitelszerződést aligha köthetett volna a ház, hiszen a Havanna lakótelep nem cseng jól banki körökben." Most nem foglalkoznánk bárminemű gerinctani boncolgatással, nézzük a lényeget! Akkor jó a társasház, lakótelep, közösség pénze, amikor a fizetést, prémiumot, jutalmat osztják? Amúgy pedig természetes, hogy banki körökben lesajnálják? Korrekt.
Mindhárom nyilatkozatról süt a szociális érzéketlenség, a lesajnálás, a felsőbbrendű pökhendiség. Napnál világosabb, hogy ezeknek az embereknek kerületünk a szabad portyák színhelye, ahol felelősségük nincs, csak lehetőségeik. Lehetőség az álomfizetésre, a jutalmakra, prémiumra és lehetőség arra, hogy két év múlva nyugodtan elvonuljanak innen vidékre, Budára, Kispestre, és soha senkinek ne kelljen a szemébe nézni, amikor megkérdezik tőlük: "Ezt mégis hogy gondoltátok?"
És még nem is emlékeztünk meg a kirúgott köztisztviselők és dolgozók tucatjairól, a megszüntetett szociális foglalkoztatásról, a rokkant parkolóhelyet kisajátító alpolgármesterről. Ezek a fideszes vezetők is a lázári tanítás szerint élik életüket: "Akinek nincs semmije, az annyit is ér"