Az Olimpia margójára
Olcsó húzás lenne, ha megannyi politikustársamhoz hasonlóan én is azzal igyekeznék jó pontokat szerezni a közvélemény előtt, ha egy-egy kiemelkedő egyéni, vagy csapatteljesítményt méltatnék, pedig a sportért rajongó emberként számtalan küzdelmet szurkoltam végig. Mindezek mellett az olimpia apropóján ragadtam billentyűzetet, mert ennek a témának egy másik kerületi jellegzetességére szeretném felhívni a figyelmet.
Nap, mint nap látom Pestszentlőrincen, hogy barátaim, szomszédaim, vagy általam nem ismert helyiek milyen tudatosan élik meg mindennapjaikat. A kertvárosban és a lakótelepeken járva mindenfele kocogó, bicikliző, görkorcsolyázó fiatalok és felnőttek, nem beszélve kutyáikkal az erdőt járókig, a grundpályákon küzdő csapatokig. Lakótársaink sportszeretete mára bevésődött az önmeghatározásunkba, de ez nem volt magától mindig érthetődő, ehhez egy kiváló közösségre és sok ember évtizedes kreativitására volt szükség.
Külső kerületként kiváló adottságaink voltak ahhoz, hogy olyan környezetet teremtsünk a helyben élők számára, amely megfelelő feltételeket kínál a sportolni vágyóknak. Ehhez, a korábbi szocialista városvezetés sokszor erőn felül is igyekezett a szükséges erőforrásokat rendelkezésre bocsátani, így tudtunk megújítani vagy létrehozni számtalan közösségi játszóteret, sportpályát, erdei tornapályát, sportcentrumot, vagy uszodát. Ha a közösség érdekét szolgálta mindig támogattuk, hogy magánszemélyek, vagy vállalkozások olyan infrastruktúrát hozzanak létre, amely színesíti a kerületiek egészséges életmód iránti igényét és sohasem néztük a jelentkezők pártszimpátiáját.
Jómagam örömmel fogadtam, hogy a jobboldali városvezetés is nyomatékosan támogatja a sport ügyét és az általános megszorítások ellenére megőrizték a korábbi kezdeményezéseket, mint az Ovis olimpia, vagy a futóversenyek, de új ötletekről is tanú bizonyságot tettek. Ugyanakkor sajnos azt is látom, hogy a jószándék nem párosul kellő felkészültséggel, így több sportcélú fejlesztés is egyértelmű kudarccal végződött. Ez ügyben még van tanulnivalója a Polgármester úr csapatának.
Visszatérve saját ügyeinkhez, azt sem tagadhatom, hogy lettek volna még megoldandó feladataink. Szívfájdalmam, hogy az állandó forráshiány következtében a gerely utcai atlétikai pályán csak minimális előrelépést sikerült elérni. Ugyanígy bánt, hogy a kerületi intézményrendszer kezelésében lévő sportlétesítményeket nem sikerült legalább részben a közösség számára elérhetővé tenni, pedig erre vonatkozóan már voltak terveink. Erős szándékunkban állt egy olyan kerékpárút hálózat kialakítása, amely a lakótelepekről, kertvárosi részekről biztonságosan vezeti el a biciklistákat a Péterhalmi-erdőbe. Ezügyben is rendelkezésre álltak megvalósíthatósági tanulmányok, de a szükséges beruházási önrész hiánya miatt a pályázatot már nem tudtuk benyújtani.
Mindezek fényében két dolgot tudok tenni: egyrészt megkérem a szocialista párt kerületi frakcióját, hogy kezdeményezze a jelenlegi városvezetésnél annak vizsgálatát, hogyan lehetne az iskoláink közül többet alkalmassá tenni arra, hogy a sport infrastruktúrájukat a mozgásra vágyók rendelkezésére bocsássák, másrészt az eljövendő két év során felelős ellenzékként képviselő társaimmal vállaljuk, hogy a leghatározottabban kiállunk a sport, az aktív és tartalmas életmód ügyéért.
Szaniszló Sándor
volt sportért és ifjúsági ügyekért felelős alpolgármester
