Az ember nap, mint nap kapkodja a fejét, hol az Indexen, hol a Stop.hu-n, hol a nyomtatott sajtóban jelenik meg egy-egy olyan hír, amely a kerület számára egyáltalán nem kedvező. Mi vezetett oda, hogy mára ismerőseink, barátaink a hogylétünk után pár mondattal később az aktuális kerületi botrányt hozzák szóba?

A botrányokat egyértelműen Ughy Attila elképesztő álláshalmozásai indították. Ugyan sok embernek nem tetszett, hogy az országgyűlési képviselő bejelentkezett a polgármesteri helyre, de ez szemlátomást nem jelentett számára hátrányt a választásoknál, hisz Mester László anno már járt hasonló cipőben.

Akkor kerületünk az egyik legjobb pályázónak számított országos szinten; arra lehetett számítani, hogy Ughy is kijár a kerületnek támogatásokat. (mára egyértelművé vált, hogy nem, sőt országos jelentőségű cégek mennek tönkre kormányzati segítség híján.)

2011 szeptemberére vált világossá a Blikk vonatkozó cikkei szerint, hogy Ughy Attila nemcsak szubjektíve egy túlfizetett, elvtelen módon álláshalmozó politikus, hanem országos szinten is kimagasló az a harácsolás, amivel neve összeforrt. A Blikk több kiadványán is díszelgett polgármesterünk, akinek neve akkorra már egyet jelentett a harácsolással, az érdemtelenül felvett állami fizetéssel. És ugyan hiába írtunk magunk is többször arról, hogy ez elfogadhatatlan, Ughy nem változtatott gyakorlatán, miközben egyre látványosabbá vált, hogy a pozícióhalmozások ellenére semmilyen eredményt nem tud felmutatni.

Természetesen ezeket a híreket nem csak a bulvár szerelmesei ismerhették meg, hanem a közélet iránt érdeklődök is szembesülhettek azzal, hogy egy politikai sikerekben igen szerény eredményekről számot adható politikus is mennyi közpénzt csapolhat meg, ha elég hűséges a "párthoz".

A kerületi médiában pedig egyre többször lehetett olvasni Lévai alpolgármester ügyeiről (elnézést, hogy nem csatolunk hivatkozásokat; ehhez ember feletti teljesítmény kellene), kezdve a közbiztonság ügyének megpróbáltatásain, folytatva a korrupciógyanús ügyeken át a nyilvánvaló jogsértésekig.

Ezt követte a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kerületi tisztújítása, amikor a Fidesz, felhasználva az önkormányzati cégeket és ezek beszállítói körét etikátlan módon, külső érdekek mentén lecserélte a kamarai vezetést, közte olyan nagy múltú cégek vezetőit/prominenseit, akik évtizedek óta önzetlenül támogatták a helyi ügyeket, közösséget. Ugyan a BKIK helyi ügyei nem kerültek szélesebb nyilvánosságra, az érintettek nehezen tették túl magukat a nyilvánvaló sérelmeken.

Sérelmek kapcsán jut eszünkbe, hogy az ellenzék különösen sérelmezte a Martinovics-téri fiaskót, amikor a helyi képviselő kezdeményezésére a Városgazda egy az adottságoknak teljesen alkalmatlan focipályát hozott létre. A pálya azóta teljesen tönkrement, amiről a Stop.hu számolt be a címoldalán.

Lévai Istvánra visszatérve, hetekig téma volt, hogy alpolgármester úr magasan tesz a rokkantak jogaira, kénye-kedve szerint áll be rokkantparkolókba. Lévai először tagadott, majd elismerte, hogy valóban ő állt a helyszínen. Ennél fajsúlyosabb, de szintén kerületi hír volt, amikor a Ganz kertvárosban megkéselték az egyik lakót, aki rajtakapta a betörőket. Persze bűnügyi fronton bármikor lehetnek hírek, ugyanakkor mostanság feltűnően sok jut belőle.

Bosszúságból még több, ahogy ezt állítják a Gloriett-telepiek, akik panasza egészen az Index címoldaláig terjedt. Panaszuk tárgya a gyermekotthon, ahol az állapotok az utúbbi években folyamatosan romlott. mostanra több lakó félti az értékeit a kamaszoktól. A cikket több, más újság is átvette.

Ahogy a kerületi önkormányzat tulajdonában lévő társasházkezelőről is kifejezetten sokat írnak a Csontváry u.-i társasház lehetséges bedőlése kapcsán. Mindenesetre ezzel az üggyel foglalkozott a Népszabadság, az Index, valamint egy-két rádióadó is.Az ügy egyelőre úgy fest, hogy az önkormányzaton kívül jelenleg gyakorlatilag mindenki a TH18 Kft.-t és ennek vezetőjét, dr. Tóth Tibor Józsefet tartja az egyik fő felelősének a társasházi problémáknak, aki meglehetősen laza számviteli fegyelem és jogszabály-értelmezés mellett végzi a munkáját.

És ha már munka, akkor úgy illik, hogy foglaljuk keretbe mai bejegyzésünket. Amíg Ughy Attilának megszámlálhatatlanul sok fontos pozíció jutott, addig több ezer kerületi vesztette el munkáját ugyanebben az időszakban. Míg sokszor már meg sem emlékezünk egy-egy nagyobb kerületi kereskedelmi egység, vagy kisebb üzlet, gyártóüzem bezárásáról, addig három cég sorsa mindenféleképp érdekes. Az első a Malév, a második a hozzá kapcsolódó Budapest Airport, míg a harmadik a Lőrinci Hengermű.

Megannyi állása mellett talán épp Ughy Attilát érte váratlanul a Malév bedőlésének híre, amiről heteken át az egész ország beszélt. Minálunk jobban senkit nem érintett a tragédia, de kerületünk vezetője hathatós intézkedések helyett életvezetési tanácsokkal látta el a volt dolgozókat egy reménytelen állásbörze keretében. Mindenesetre polgármester úr érdekérvényesítő képességéről sokat elárul, hogy az elbocsájtottak fél évvel később sem juthattak még hozzá jogos bérükhöz. Egy interpellációt megért volna a dolog.

Talán kevesebbek hallottak róla, de a Malév csődje számos beszállítónál is komoly problémát, olykor-olykor láncbedőlést vonzott magával. A Budapest Airport is megsínylette a dolgot, arról már nem is beszélve, hogy előtte heteken keresztül ment a huzavona a telek és építményadók tekintetében.

Ennél aktuálisabb hír, hogy a Dunaferr cégcsoport be kívánja zárni a Lőrinci Hengerművet, utcára rakva közel 300 embert. Tudomásunk szerint a majd 10 napos hír kapcsán az önkormányzat részéről még senki nem nyilatkozott, miközben több tüntetést is szerveznek az ügyben, kiállva a dolgozókért és a termelőüzemért. A polgármester pedig hallgat. Nincs miről beszélnie.