Mindig örömmel tölt el minket, hogy a körülöttünk lévő Tündérmesében a változások újabb és újabb nyerteseit fedezzük fel, és megbizonyosodhatunk, hogy nemcsak a Fidelitasoknak, az oligarcháknak és Simicska Lajoséknak jött be az élet, hanem a kisvállalkozók közül is többen prosperálnak a változások közepette.

Ilyen kisvállalkozói körbe tartozó lehet a Trezor Csoport is, aki büszkén hirdeti, hogy komplett fiókhálózattal van jelen az Üllői út mentén. Gondolom, ez azoknak fontos, akik jó minőségű műves aranyat akarnak venni, akciósan, és véletlenül se azoknak szól a hirdetés, akik a mindennapi megélhetési gondok miatt rakják hónapról hónapra zaciba a nyaraláskor kapott nyakláncot, a nagymama ékszereit, az évfordulóra kapott gyűrűt, hogy még huszadika után is enni adjon a gyereknek, vagy ne adja a sors nem bírja a 12 celsius körüli lakáshőmérsékletet. Szóval, lényeg a lényeg, örüljünk annak, hogy Ughy Attilán kívül mások is fejlődésben gondolkodnak, ki a pozíciói számát, ki a zálogfiókokat bővíti nagy lelkesedéssel.

Komolyra fordítva a szót, sokat elmond egy ország helyzetéről, hogy az önkormányzati rendezvényeken kívül csak zálogfiókok gondolják úgy, hogy érdemes szolgáltatásaikat az 50-es villamos vonalán hirdetni, mert van rá kereslet. Pedig erre a felületre - ha már mindenféleképp hirdetni akarnak rajta - elférne egy könyvmegjelenés, egy új parfüm, meg megannyi más is. Nálunk mostanság a válság vámszedői és az önkormányzat (Szeptemberi Kóstoló) hirdetik magukat, idáig jutottunk. És tudják, hogy melyik cégcsoport adja hirdetési felületként bérbe a BKV járművek külső felületeit? Sokat ne gondolkodjanak: Simicska Lajoséké. Ezek után Önök szerint közpénzből Ughy Attila miért Simicska Lajos hirdetési felületein reklámoz? A végén még kiderül, hogy a Zálogfiókok is a Simicska érdekkörbe tartoznak? Tulajdonképpen a fideszes kirakatembernek, Pataki Attilának már volt ilyen.

Mára eljutottunk oda, hogy a korábban megtűrt, szégyellt zálogfiókok egyszer csak kimerészkednek a fényre, büszkén hirdetve magukat, mintha puszta létezésük nem a társadalmi rendszerünk élő kritikája lenne, hanem az életünk természetes velejárója.