Gyulai Zsolt

Elnök

Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.

Tárgy: Legyünk együtt büszkék a Nemzeti Dohányboltokra!

Tisztelt Elnök úr, Bajnok, kedves Zsolt!

Hivatkozva tárgybéli felhívásodra, miszerint jelentkezzenek azok a büszke honfiak, akik sikerrel indultak a Nemzeti Traffikpályázaton, tájékoztatlak hogy magamra ismertem és az alábbiakban számolok be szerencsecsillagom hirtelen felragyogásának történetéről.

Büszke honfiként kérlek, hogy oszd meg a nyilvánossággal sikerem történetét, ami megmutathatja mindenki számára, hogy a családi összetartás, bajtársiasság, a hit és a lelemény egyvelege bármely embert sikerre vezetheti, származzon bárhonnan a hazában.

Talán nem tudod Bajnokom, de nem indult könnyen életem menete, és hosszú út választott el a Havanna-lakótelepi kis panellakástól a versenyeztetés nélküli közbeszerzésekig, a poénra megynyert traffikokig. Mindezt kőkemény pártmunkával kellett elérnem, nem élhettem a léha kívülállók életét, akik munkahelyükön élősködnek. Nekem igenis a lelkemet kellett feláldoznom a pártért, a tanyavilágért, és hidd el nem volt egyszerű a Havanna-lakótelepről képviselnem a tanyasi nemzettestvéreinket.

Talán nem veszed kéretlen hivalkodásnak, de ma egyszerű lakótelepi gyerekként én érzem leginkább a Magyar Vidék szavát, így én lehettem a Fidelitas Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Kabinetjének országos kabinetvezetője. Amilyen váratlanul ért ez a megtiszteltetés, annyira sokkolt, amikor sikerült életem első közbeszerzésén egy 16 milliós krumplibeszállítást megnyernem, úgy hogy minden versenytársam érvénytelen ajánlatot tett, azon a közbeszerzésen, ami úgy nem is volt közbeszerzés, igazából csak megkérdezték, hogy akkor mennyiért tudnám hozni. (sztem tudod Te hogy miről beszélek ;)  )

És mindezek után tudott még meglepetéssel szolgálni az élet! Úgy jutottam egy dohánykoncesszióhoz - amely 20 éven át szolgál lottóötösként - hogy se nem volt még életemben normális munkám, se nem vagyok mozgáskorlátozott és sosem foglalkoztam dohánytermékkel. Mégis én kaptam meg a dohányárusítás jogát rácáfolva arra a hazug balliberális állításra, hogy ebben az országban csak az boldogulhat, aki közel van a tűzhöz. Én kimondhatom, hogy ez butaság! Ugyan én vagyok a Fidelitas Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Kabinetjének országos kabinetvezetője, a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületének szóvivője, 2008 óta az Országgyűlési Hivatalban dolgozom a Fidesz–MPSZ Országgyűlési Képviselőcsoportjában, Balogh "vak komondor" József országgyűlési képviselő, az MTÉE elnöke, a Fidesz Országos Választmányi alelnöke munkatársa a Fidesz–MPSZ Tanyaügyi Munkacsoportjában, mégsem a Fideszhez kötődő kapcsolatom, hanem rátermettségem alapján lettem egy boldog dohánykoncesszió tulajdonos.

Most, hogy birtokosa lettem az árusítás jogának nehéz döntést kell hoznom, amihez várom jótanácsodat Elnök úr. Beállítsak-e egy korábbi trafikost árusítani minimálbéren, vagy simán passzoljam tovább a jogot, és éljek a havi leadóból? Dolgozni így se-úgyse fogok - nem azért léptem be a Fideszbe - de mégis, hogy lehet nagyobbat kaszálni, kevesebb fejfájással. Nem akarok az adminisztrációval szórakozni.

Remélem, hogy történetem több honfitársamat fogja a becsületes versenyre sarkallni. Érdemes bárkinek próbálkozni, hisz annyi lehetőség áll előttünk a reprivatizációs időszakban. Aki nem volt észnél a '90-es években, azoknak itt a remek alkalom a zsákolásra!

"A hangyák meg majd dolgoznak! :) "

Üdv, Chladek Tibi