Ezúttal sem volt szerencséje Ughy Attila fideszes polgármesternek a pestszentlőrinci ünnepség megszervezésével, hiába kötöttek el lóhalálában újabb milliókat a Hargita téri műemlékének a tereprendezésére. Egy bibliai hasonlattal élve egy kanál szurok is tönkretesz egy hordó mézet - ezúttal az egyszerű odafigyelés hiánya tette rendhagyóvá a november 4-i megemlékezést. A kerületi fideszesek meghívójában, amit a kormánypárti Helyi Théma is közkinccsé tett az szerepel, hogy "az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc leverésének 57. évfordulója tiszteletére" hívják egybe a helyi lakosságot.

A sajtóbaki mellett a hivatalból kirendelt közalkalmazottak és polgármesteri hivatali dolgozók számára minden bizonnyal emlékezetes maradt Tőkés püspök úr ünnepi beszéde is, amely Aradról (?) valamilyen öszödi viccelődésről és néhány erdélyi írótól kölcsönvett idézetről szólt. A némiképp összefüggéstelen beszédet hallgatva néhányan a közönség soraiban arról értekeztek, hogy a Püspök úr idejövet talán hosszabb időt tölthetett a miseborok válogatásával. Tény, hogy Tőkés László a koszorúzást már nem várta meg, helyette a munkatársa rótta le a kegyeletét '56 hősei előtt.