A közmunkás is tud értéket teremteni. A felügyelőknek.
Korábban megemlékeztünk a Népszabadság kerületi beszámolójáról, miszerint a közmunkások számára néha a munkavégzés minimális körülményeit sem biztosítják a kerületi Városgazdánál, és mint a foglalkoztatottsági statisztikákból kiderült a rövid ideig tartó, szégyenletesen alacsony jövedelmet nyújtó munka semmilyen valós hatással nincs a munkaerőpiac problémáinak megoldására, egyedül a Kormány statisztikáit hivatott javítani.
Persze, jelen esetben is fejétől bűzlik a hal. A Tévedhetetlenségébe Beleszédült Miniszterelnök - aki szülőfalujába stadiont és kisvasutat építtet - látványosan nem tud mit kezdeni a nyomorgók százezreinek problémáival. Fiatal strómanjai szerint 47 ezer forintból meg lehet élni. És míg az elmúlt négy évben több tízezernyi álláshely szűnt meg, addig a Kormány nem javítaná a munkaerő mobilitását, hanem tovább erőlteti ezt a kilátástalan közmunkaprogramot, a kifejezetten primitív napocskarajzolásaival. Idézzünk egy egészen friss beszámolót a Népszavából: "Orbán Viktor közölte: a közmunkát nagyon meg kell becsülni, mert ez az a kapu, amelyen a munkanélküliségből a munka világába lehet átlépni. Azt mondta, hogy a közmunka az egyik legnépszerűbb foglalkoztatási forma; az emberek jelentkeznek rá."
Tudjuk, a Miniszterelnök nagy Bohóc, most is elsütött egy tréfát: az Orbán-kormány az égvilágon semmilyen kaput nem nyit a munka világába, hacsak nem egy másik uniós ország munkaerőpiacára gondolt a Nagy Mesélő.
Persze, kérdezheti a kedves olvasó, akkor mi a megoldás. Nehéz gépekkel végzett vasútépítések helyett fektessünk lakóház felújításokba? Vagy önköltséges munkásszállókat építsünk stadionok helyett? Létesítsünk munkaerőügynökségeket szerte Európában, hogy simlis szerencselovagok helyett korrekt partnerek közvetítsék ki nyugatra azt a munkaerőmennyiséget, melyet a hazai gazdaság nem tud felszívni "a jobban teljesít ellenére"? Támogassuk a nyelvoktatást? Még az is lehet, hogy jobban működne, mint a jelenlegi frusztráló és lélekölő szerencsétlenkedés.
A kormányon kívül azonban mások is profitálnak a közmunkaprogramokon. Na persze, nem a közmunkások! A felügyelőik, a smasszerek. Vegyük számba, hogy a kerületi menedzserek között ki mennyi pénzt vett fel a közmunka hatékony és eredményes megszervezéséért, amiért aztán ilyet jól sikerült cikkekkel öregbíti kerületünk hírnevét a Népszabi: