Felháborodottan utasította vissza Az LMP társelnöke, Schiffer András az MSZP-nek Budapest főpolgármester jelöltjére tett informális ajánlatát. A javaslat lényege, hogy minden egyéb feltétel és kikötés nélkül hajlandóak lennének támogatni az LMP által állítandó jelöltet az őszi önkormányzati választáson annak érdekében, hogy minél szélesebb körű összefogással le tudják váltani Budapest fideszes főpolgármesterét. Schiffer az ajánlat visszautasítását azzal indokolta, hogy az "a kabaré kategóriája...mi eléggé megszívtuk az elmúlt három évben azt, hogy folyamatosan olyan show-műsorokkal szórakoztattak minket, hogy ki, mikor, kivel fog össze".

Meglehetősen furcsán hangzik mindez, hiszen az LMP létezése óta többnyire nem fogott össze senkivel, mondván nem kötnek megalkuvó módon kompromisszumokat. Kompromisszumról ugyan jelen esetben sincs szó, hiszen a támogatást az MSZP minden egyéb feltétel és kikötés nélkül javasolta.

Az LMP vezetőinek tudniuk kell, hogy olyan párt, amely pontosan ugyanazon értékeket képviseli, és a közélet ugyanazon dolgait tartja fontosnak, mint az LMP, tehát kompromisszumok nélkül lehetne vele akár alkalmi szövetséget kötnie – nincs Magyarországon. És bizonyára azt is tudják, hogy ökopártként egyedül, saját erőből soha egyetlen választáson sem lesznek képesek kormányzati többséget szerezni. Hasonló párt sehol Európában, de a világon sem volt  képes hasonló sikerre. Így okkal feltételezhetjük, hogy az LMP az örök ellenzéki létet és működésmódot tűzte ki maga elé célul.

Mindaddig, míg sikerül átlépniük az öt százalékos küszöböt, képviselőik jól fizető pozíciókban elüldögélnek az országgyűlésben. Schiffer sértődött ábrázattal szidhatja a kormányt, és persze gyakran az ellenzéket is, nehogy má' azt gondolják a választók, hogy lepaktáltak bármely oldallal is. És a Fidesz által egyoldalúan létrehozott választási rendszerben ezzel a magatartással akarva, akaratlan a Fidesz szekértolóivá válnak, bármilyen felháborodott hangon kérik ezt ki maguknak.

Vajon tisztában van-e azzal Schiffer, hogy ezzel a politizálással választóival szemben ugyanolyan tisztességtelenül jár el, mint a rossz kompromisszumokat kötő, a magánérdekeiket a közérdek elé helyező, esetleg korrupt politikusok? Tisztességtelenül, hiszen úgy kéri bizalmukat és szavazataikat, hogy elveiből és napi politikai gyakorlatából fakadóan esélye sincs arra, hogy a választóinak tett ígéreteit megvalósítsa, vagy a magyar politikai gyakorlatot jobb irányba befolyásolja. Számára csak a szélmalmok ellen hadakozó, pusztai Don Quijote szerepe marad.

A legyen „más” a politika vágya nem elég, ugyanakkor hamiskás is. Elcsépelt, de igaz mondás, hogy a politika a kompromisszumteremtés művészete. Hiszen kompromisszumok nélkül nem lehet összehangolni a társadalmi csoportok gyakran eltérő, indokolt érdekeit, legyenek bármilyen jók, előremutatóak a kitűzött célok. Ebben a munkában nem a másság a legfontosabb tulajdonság, hanem a tisztesség. Mindannyiunknak jobb lenne, ha az LMP inkább a Lehet Tisztességes a Politika pártja lenne. Igaz, ehhez nem csak nevében kellene változnia.