Egy újabb városházi kirúgás történetét osztotta meg velünk egy volt XVIII. kerületi önkormányzati dolgozó.

"Kérem ne írják meg a nevem, mert a hatalom emberei utánam fognak nyúlni ide is, ahol nagy nehezen munkát kaptam. Ötven fölött járok, mihez kezdek, jövedelem nélkül?" - mondta a traumáját egy év elteltével is leküzdeni képtelen korábbi köztisztviselő.

A hölgyet elmondása szerint egyik délelőtt magához rendelte Peitler Péter jegyző, aki  egy jogász jelenlétében közölte vele, hogy itt van egy papír, amit most azonnal alá kellene írni. Egy közös megegyezéssel való munkaviszony megszüntetést csúsztattak elé, ami semmi magyarázatot nem tartalmazott a felmondás okára. A munkavállaló első meglepetésében azt találta mondani, hogy Ő bizony megfelelő indoklás nélkül nem megy sehova. Erre azt a választ kapta, hogy akkor felmentési idővel küldik el, de ha ez alatt a néhány hét alatt találnak valami hibát a munkájában - ugye tudjuk, hogy ez csak elhatározás kérdése - , akkor ugrik a felmentési időre járó pénze is. Ezt követően az elbizonytalanodó munkatársat átkísérték a jogász szobájába, ahol ismét kezébe nyomták a felmondást.

Ekkor vette észre, hogy a lap alján még az is szerepel, hogy az aláírásával kötelezettséget vállal arra, hogy másoknak nem beszél a felmondás körülményeiről és lemond arról a jogáról, hogy később munkaügyi bíróságon keresse az igazát.

-Végső elkeseredésemben hozzájuk vágtam, hogy XVIII. kerületi lakosként több jogom van a városházán dolgozni, mint nekik, akiket csak a pártjuk hozott ide a Jó ég tudja honnan. Két órányi lelki terrort követően viszont beláttam, hogy itt csak én veszíthetek és aláírtam a lapokat. Egy régi ismeretségnek köszönhetően jóval kevesebb pénzért kicsivel később állást kaptam egy hasonló területen, de itt is a politika az úr, úgyhogy bármikor megismétlődhet az a lidércnyomás, amit Peitler Péter okozott. Nem tudok sem felejteni, sem megbocsátani, öt évet kellene még valahogy a nyugdíjig kihúznom.