2016. ápr 19.

Legfőbb gondjaink az oktatás, a korrupció és a bizalomhiány

írta: Lmagazin
Legfőbb gondjaink az oktatás, a korrupció és a bizalomhiány

kunhalmi.jpg

Beszélgetés Kunhalmi Ágnessel

Egy politikus esetén nem baj, ha elegáns, ha képben van a megjelenés jelentőségével, ha tudatosan használ beszédtechnikákat. Ön ilyen előtanulmányokat is végzett, drámatagozatos gimnáziumba is járt, sőt, a színművészeti pályával is kacérkodott. Később politológiai és kommunikációs tanulmányokat is folytatott. Ezek nyilván mind hasznára válnak most, törvényalkotóként.

A politikusi létben fontosak a tanulmányok, de legalább ilyen fontosak a gyökerek is. Ezek együtt nagyon sokat formálnak az emberen, a belső hitén, ami végső soron előreviszi. Az önkifejezés tudatossága sokat segít, persze. A gimnázium alatt még kerestem az utamat. Sokat segített a családi légkör is – sokszor beszélgettünk közéletről, politikáról, mindig a nyitottság és a humánum hangján. Tizenöt évesen költöztem Budapestre, amikor a gimnáziumot kezdtem. Formálódott a gondolkodásom, a céljaim, egyre inkább a közélet felé fordultam. Ez önálló folyamat volt, de sokszor beszéltem róla a családommal. Otthon mindig azt idézik fel a szüleim, hogy egyszer felhívtam őket, és elmondtam, hogy az államigazgatásban fogok dolgozni. Aztán két évvel később megint telefonáltam, és bejelentettem, hogy beléptem a pártba. A telefon másik végén nagy csönd lett. „Te jó Isten!” - mondta apám. „Melyikbe?” Hallhatóan megnyugodott, amikor azt válaszoltam, hogy az MSZP-be. De azért megkérdezte, hogy miért ebbe? Azt feleltem, hogy ezt tartom a legnormálisabbnak, az a modernség, fejlődni akarás vonz, amit ez a párt képvisel. Persze akkor sem volt tökéletes, ma sem az, de ez az a közösség, ahol ezt ki lehet mondani és bárki dolgozhat a megoldáson. Nincsenek érinthetetlen témák vagy emberek.

A Demokratikus Koalíció később, miután megalakította nem csábította?

Nem mondom, hogy nem kerestek, de nekem sosem volt kérdés, hogy az MSZP a jövő pártja.

Élethosszig politikus szeretne lenni?

Ezt így nem lehet mondani. Mindennap eszembe jut, hogy egyszer vége lesz abban a formában, ahogy most körülvesz. Ez ilyen szakma.

És ha úgy dolgozik, hogy az a népnek tetszik? Végül is ők a zsűri.

A nép nem csak zsűri, hanem aktív alakító is. Választásokon szavazattal, választások között pedig megannyi csatornán szólhat bele bárki a politika működésébe, és ez szerintem nagyon helyes is ebben a formában. Mi azért dolgozunk, hogy a saját ajánlatunkat megismerjék, hogy hatni tudjunk, változtatni és jobbá tenni az országot. Hogy elmondjuk, hogyan lehet ez az ország sokkal több, mint amit ma kihoz magából, mint amire ma lehetősége van. Értelemszerűen szeretnénk támogatókat is találni ahhoz, amiben hiszünk. Ez persze konfliktussal jár. Előfordul, hogy nem esik egybe a jobb országhoz vezető út és a pillanatnyi többségi álláspont, de ez így normális. Ilyenkor az a dolgunk, hogy értelmesen elmondjuk, mi miért látjuk másként.

Aki belülről tud megváltoztatni egy pártot, annak lesz esélye egy országot megváltoztatni. Ehhez ott kell lenni, pozíciót kell szerezni.

Hasonlóakat igényel a kettő. Világos jövőkép kell, és egyértelmű, átélhető útiterv, amin az elképzelés elérhető. Én elég ambiciózusnak tartom magam ezen a téren: hiszek abban, hogy az MSZP-ben megvan a tudás és a vágy, hogy jobb, modernebb és szabadabb országot szervezzen, mint amiben ma élünk. Ami párttisztségek fontosak, de nem kizárólagosak, a pozíció önmagában nem határozza meg az ember képességeit. Én is bízom abban, hogy nem azért tartanak valamire, mert budapesti elnök vagyok, hanem azért, mert hatodik éve ugyanazt mondom például az iskolarendszerről.

Az MSZP tisztújítása során mit szeretne elérni?

Személyesen a budapesti elnöki feladatokra pályázom újra. A tisztújítás során azt tartom meghatározónak, hogy minden induló világossá tegye a pályázatában, hogy milyen utat ajánl a városnak, vagy épp az országnak, és azt hogyan akarja elérni. Pályázatomban én is több közpolitikai irányt javaslok a budapesti közösségnek, amelyekhez 2018-ig és ’19-ig, a következő választásokig szeretném a budapestiek támogatását kérni. Bízom benne, hogy mindenki más is így jár el, bármilyen szinten is indul.

Kucsák László, a kerület fideszes országgyűlési képviselője, bár korábban pedagógus, iskolaigazgató volt, a nyilvánosság előtt nem áll szóba Önnel. Informális kapcsolatuk sincs?

Nincs. Ugyan mindketten alelnökei vagyunk az Országgyűlés kulturális és oktatási bizottságának, de Kucsák úrtól leginkább csak epés megjegyzéseket kapok. Közben ő mindent megszavaz, ami fideszes javaslat, ha kell, ha nem, én pedig képviselem a Cséry-telepi környezeti katasztrófa ügyét, a Mészáros Lőrinc-féle botrányos csatornázás elszámoltatását. Ő viszont elég sokat beszélt méltányos oktatásról, jó kórházakról, működő reformokról, ami mind nincs sehol. Nekem szinte minden hétvégén 2-3 ember mondja el a lőrinci piacon szombat reggel, hogy ugyan a Fideszre szavazott, de nem éri el Kucsák urat, a saját egyéni képviselőjét évek óta. Hamarabb találkoznak velem a piacon, a Havannán, vagy a Zila Kávézóban. Én úgy látom, hogy a fideszeseken eluralkodott a félelem, és ez nem csak Kucsák Lászlóra jellemző. A képviselőktől a miniszterelnökig mindannyian látják, hogy a rendszer, amit felépítettek, amihez a szavazatukat adták pazarló, korrupt és működésképtelen. Évekig gőgös, nagyképű kétharmadozást kapott tőlük az ország, semmi mást úgy, hogy a második kétharmadot már választási törvénymódosítással lopták maguknak, mostanra pedig mindez elfogyott, kifulladt. Ugyanúgy a fejükre fog omlani a kreálmányuk, ahogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ összecsuklott. Ezek az emberek nem tudnak és nem is akarnak kormányozni, csak lopni. Nincs elképzelésük a jövőről azon kívül, hogy személyesen ők és a családtagok, barátok, a klientúra meggazdagodjanak és offshore-cégekbe pakolják a lopott pénzt. De hogy mi lesz a gyerekekkel, hogy lesz-e az országban elég tudás, elég diplomás, felkészült, szakképzett munkaerő, az nem érdekli őket.

A KLIK javítható intézmény? Mit mond erről az MSZP?

Nem. A KLIK egy óriási tévedés, önmagában a probléma egyik legmeghatározóbb része. Egy kétezres években értelmezhetetlen kormányzati koncepció következménye. A Fidesz tényleg hisz a központosított tervgazdaságban. De ha az működne, még mindig szocializmus lenne Magyarországon. Már nem véletlenül nincs: az ugyanis nem működik, és hazugságok elhallgatására épül. Pont mint a Fidesz-kormányzás.

Ha az MSZP-n múlna, mit tenne a KLIK-kel?

Úgy szüntetnénk meg, mint a huzat! Azoknak a területeknek, ahol a világ nagyon gyorsan változik, évről évre, hónapról hónapra és jelen van a mindennapokban a döntéseknek az emberek közelében kell születnie. Az iskolában az igazgatói irodában, a rendelőben az orvosi irodában, mindezekhez pedig önkormányzati szinten kell erőforrást rendelni. Az önkormányzatokat kell újra felruháznunk valódi lehetőségekkel. A helyben választott vezetők elérhetőek, számon kérhetőek, napi szinten tudnak alkalmazkodni, visszajelzést adni a szülőknek, a tanároknak, az iskoláknak, a háziorvosoknak. Ezen a szinten könnyebb korrigálni is a hibákat, könnyebb kijavítani a tévedéseket. Mindenki hibázik, aki dolgozik, ezért olyan rendszer kell, ahol egy tévedést könnyű kijavítani és közösen menni tovább. Ez a szép a demokráciában. Én 2010 óta nem is értem a Fideszt, hogy ki gondolhatta bármikor is komolyan, hogy több ezer település több ezer intézményének, több ezer alkalmazottnak és milliónyi gyermeknek a gondját-baját meg lehet oldani egy V. kerületi minisztériumi irodából. Aki ezt elhiszi, az szerintem nem beszámítható.

Mit gondol a Tanítanék mozgalomról, annak eseményeiről?

Kettős érzéseim vannak. Örülök annak, hogy létezik, hogy a közvetlen érintettek hallatják a hangjukat, annak azonban nem, hogy idáig kellett jutnia a helyzetnek, hogy ennyi kárt és fájdalmat okozott az ostoba kormányzás, ami ide vezetett. Normális esetben annak a visszajelzésnek, ami mostanra indulattá szélesedett és most az utcán van a helyi döntéshozókkal folyamatos párbeszédben kellene érvényesülnie. Egy önkormányzati képviselő, egy polgármester és egy iskola tantestülete önkormányzati intézményeken keresztül tudnak alkalmazkodni bármilyen helyzethez – ha hagyja az állam. Ezt a lehetőséget kell megadni. A mostani elnyomás mellett természetesnek mondható, hogy egyszer valahol elszakad a cérna. A dolog nagyságrendje jól mutatja, milyen erős az elégedetlenség az oktatás minden pontján. Egy miskolci gimnázium levele elég volt szikrának, hogy abból kockás inges mozgalom legyen, amihez az intézmények több mint húsz százaléka csatlakozik. Szinte soha nem látott nagyságrendben fogott össze tanár, iskola, gyermek és szülő, annak ellenére, hogy a kormány nyíltan fenyegeti a tanárokat. Miközben tudjuk, hogy a tanárok többsége a hivatásának, a gyerekeknek él. A legtöbben nem mozgalmat akarnak építeni, hanem tudást a gyerekeinknek. Ha már ők is úgy döntenek, hogy fel kell emelniük a hangjukat, tényleg óriási a baj. Egy tanár a közösség alkalmazottja, a gyerekeink és a jövőnk szolgálata a hivatása, nem a politikai adok-kapok. A kormány visszaélt a hitükkel, a gyerekek iránti elkötelezettségükkel. Azt hitték, bármire kényszeríthetik a tanárokat, úgyis félnek, és úgy is a gyerekeket tekintik elsőnek. Most meg reped a burok. Nem lehet büntetlenül, következmények nélkül azt játszani, hogy hol a fűtést kapcsolják ki az iskolában, hol kréta nincsen, hol a tankönyv nem jön meg vagy hülyeség van beleírva, hol az amúgy balesetveszélyes lépcsőn és folyosón kell tornaórát tartani. Senkit nem lehet egy életen át elnyomni, erre polgári, ha úgy tetszik, civil szerveződés a válasz.

Sokszor halljuk, hogy a politika, a pártok ne szóljanak bele a civilek dolgába.

Szerintem ez a napi nyilvánosságban van jelen, az emberek ettől bölcsebbek. Nem rég jelent meg egy kutatás az emberek oktatáspolitikáról alkotott képéről, igényeiről. Világosan kiderült, hogy az ország többsége ismeri és tiszteli a civilek ellenállását, és figyel a politikai közösségekre is, és tőlük vár oktatáspolitikai megoldást. A civileket indikátornak, jelzőfénynek tekintik az emberek, ahogy ők is magukat, a válaszokat pedig inkább a politika felől várják, ahol egyébként lehet terepe és szerepe egyes embereknek, akik civil mozgalmakban tűnnek fel. A Fidesz persze közben a civil kezdeményezések és politikai pártok összemosásával próbálkozik, de az a rossz hírem nekik, hogy ez az országot nem érdekli. Magyarország pontosan tudja, hogy a Tanítanék! Mozgalmat és hasonló kezdeményezéseket az indulat szüli, és azt is, hogy ha az MSZP kiteszi a Parlament ablakába a kockás kokárdát, akkor az szolidaritás, nem manipuláció. Egyre üresebben csengenek a fideszes hazugságok.

Mi lesz a mozgalommal?

Azt nem tudjuk, de azt igen, hogy máris fontos eredményeket értek el. A szellemet már nem lehet visszaparancsolni a palackba. A mozgalom által is felvetett kérdésekre a kormánynak reagálnia kellett, elindult a változás, az ellenzéki politikákat pedig tovább formálta a kezdeményezés. Az MSZP következetesen ellenzett minden központosítást az elmúlt években is, és 2018 után, a Fidesz elzavarása után helyi autonómiákra, önrendelkezésre és önkormányzásra épülő modellt vezetünk be az oktatásban szülőkkel, diákokkal és tanárokkal együtt. Bízom benne, hogy akkor is meglesz a Tanítanék! és más mozgalmak és ugyanilyen keményen képviselik majd elvárásaikat a majdani párbeszédben. Az MSZP-vel annyiban könnyebb dolguk lesz, hogy itt együttműködés és az autonómiák tisztelete uralkodik, nem idejét múlt tervgazdasági logika.

Mi ma Magyarország három legsúlyosabb problémája?

Nem csak három terület van, ráadásul nem vagyunk egyformák. Nyilván a Cséry-telep közelében nagyobb gond az ottani szennyezés, mint a város másik felén. De megválaszolom a kérdést, önkényesen kiemelek három dolgot, de rögtön tudnék még másik hármat, tízet hozni. Az első az oktatás állapota. Miközben a világ azzal kísérletezik, hogy a számítógépes programírás algoritmikus gondolkodását 6-8 éves korban hogyan lehet elkezdeni átadni, addig a mi kormányunk elárulta a jövőt, a gyerekeket. Ha nem indítjuk újra a magyar iskolát, hanem számoljuk fel a tudásválságot, a jövőben nem lesz rendes gazdaság, sem innováció, leépül és sorvad az ország. A második legnagyobb ügy a korrupció és a következménynélküliség. Szinte minden nap felbukkan egy kastély vagy valahonnan egy offshore-cég a Fideszben. Ez komolyan demoralizálja az országot, rombolja a jövőbe vetett hitet, így korlátozza a tehetség kibontakozását, a kreativitást, és a tudást. Megmérgezi az emberek lelkét, mert azt üzeni, hogy mindent lehet, hogy nem éri meg a tisztesség, mert úgy is azok járnak majd jobban, akik közel vannak a tűzhöz. Ezt a világot fel kell számolni.

És a harmadik?

A megbízhatóság, és ebből adódóan a bizalom hiánya. Bizalom nélkül nincs fejlődés. Nem működik az, hogy a kormány mond valamit pénteken, aztán hétfőn az ellenkezőjét teszi. Hétfő reggel Tuzson Bence kiáll a boltzár mellett egy tévéműsorban, Rogán Antal délelőtt 11 órakor bejelenti, hogy eltörlik, másnap megszavazzák, majd Lázár János belengeti csütörtökön, hogy Balog Zoltán miniszterrel még küzdenek a boltzárért. Ez nevetséges, így nem lehet egy két fős céget sem vezetni, nem egy országot. Ugyanígy adóztatnak, így írnak költségvetést, így működnek ma iskolák, kórházak és általában az ország. Ez a bizonytalanság átjárja a mindennapokat, szorongást okoz, olyan, mintha soha senki nem tudhatná, az ő üzletét vagy mindennapjait mikor teszi tönkre a kormány. Kis dolgokban is így működnek, mondjuk teljesen váratlanul nekitámadnak a biciklisávoknak. Ez a kormányzás nevetséges és néha szánalomra méltó, csak sajnos minden magyaron csattan a következménye, nem a fideszes döntéshozókon. Ha ez így megy tovább, ha fennmarad még sok évig ez a kiszámíthatatlanság, akkor elszegényedő, középszerű ország leszünk, ahol nem jó élni, és aki teheti, elmegy innen. A bizalom helyreállítása nemzeti minimum kell legyen. Ennek túl kell mutatnia politikai táborokon. Miután a jobboldal megtisztul majd a mostani Orbán-Habony kormányzástól, a mai korrupt vezetőitől, aki elárulta a rájuk szavazólat és kétharmadot lopott magának 2014-ben, a jobboldalon is olyan emberek kellenek, akikkel ha nem is értünk egyet, legalább nem cserélgetik a véleményüket háromnaponta.

Gondolja, hogy tudna Kucsák Lászlóval miről beszélni?

Én azt remélem, hogy lesznek olyan emberek jobboldali pártban egyszer Magyarországon, akikkel van ilyesminek értelme. Kucsák László és párttársai nem sok okot adnak erre, mindent tagadnak, ami a demokráciából következik. Sokszor azért alkotnak törvényeket, hogy ellehetetlenítsék az MSZP-t, a velük egyet nem értőket – civileket és baloldali pártokat – kitagadják a nemzetből. Úgy írnak új alkotmányt, hogy nem kérdeznek meg róla senkit, úgy írnak választási törvényt, népszavazási törvényt, hogy nem kérdeznek meg róla senkit, úgy írják át az oktatást, az egészségügyet, hogy aki nem ért velük egyet, azt lehazaárulózzák, megbélyegzik és szórólapot nyomtatnak róla valami hazugsággal. Ameddig nem fogadják el, hogy rajtuk kívül is van világ, más emberek, akik mást gondolnak, addig nehéz velük bármiről beszélni. Mindez pedig oda vezet, ahol most tartunk, hogy a rajtuk kívül álló világ sokkal nagyobb, mint a Fidesz maga, és a következő választáson ez a világ megteremti azt az országot, ahol akár normális, az emberekért dolgozó jobboldalnak lesz helye, tere és beleszólása közös ügyeinkbe. Ez hívják úgy, hogy demokrácia.

 

 

Szólj hozzá

felelősség szakértelem bizalom alkalmasság pestszentlőrinc pestszentimre MSZP Kunhalmi Ágnes 18 kerület