Tekintettel arra, hogy holnap mind az elemzői, mind a blogszférából látástól-vakulásig joggal fogják köpködni ezt a tehetségtelen és rosszindulatú bagázst (nevezzük Kormánynak), amiért újra gátlástalanul és előre megfontolt módon lopkodott a magántulajdonokból, nem kívánunk sokat foglalkozni magával az üggyel.

Inkább csak arra mutatnánk rá, hogy azért itt Alice világában csoda dolgok vannak: akinek beüt a krach - munkanélküli, segélyes, vagy hajléktalan lesz -, attól elvesznek, akinek bejön az élet - lásd közkedvelt Polgármesterünket - annak adnak. Aki félretesz a jövőjére, azt kegyetlenül megrángatják, megalázzák, nyilatkoztatják és meglopják. Aki, dőreségből, vagy kényszerből rossz döntést hoz, mérlegelés nélkül hitelt vesz fel, azt áldozatnak nevezik, az ő érdekében lopnak, hazudnak, őket támogatják, az ő érdekükben összevesznek mindenkivel.

Személyes kedvencem, hogy itt rajtuk kívül már mindenki volt bűnös a devizahitelek elszabadulásáért, de arról sosem szól a nóta, hogy regnálásuk alatt az euróhoz képest 10-17%-ot, míg a svájci frankhoz képest majd 50%-ot romlott a forint. Még jó, hogy ennek nincs köze a törlesztőrészletekhez, csak az államadósságnak.

Ki érti ezt? Hogy kell berendezkedni itt x. évre? Milyen magatartást kell követnie az állampolgároknak? Milyen támaszok maradnak, miután a legfontosabb jogintézményeket bábszínházzá minősítették? Hogyan lehet úgy x. évig élni, ha bármi megdöbbentő történik az országban, akkor az ember rögtön arra gondoljon, hogy ezt is kimutyizták, kizsarolták? Na, mindegy, toljunk egy pálinkát, ez az igazodási pont stabilnak tűnik.

Ui.: bocs, csak hogy rögzüljön: az Adócsökkentés Kormánya.